Kedves Szülők!
Bár az elmúlt évben megjelenő, a kisgyermekek fejlődését bemutató cikksorozatomban minden korosztálynál megemlítettem azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek szenzorosság (szenzoros feldolgozási zavar) avagy az autizmus fennállására utalhatnak, mégis arra jutottam – a probléma gyakoriságára tekintettel, – hogy egy külön két etapból álló írásban szeretném összefoglalni, mik lehetnek az autizmus és a szenzorosság tünetei, amelyek sok ember fejében időnként összekeverednek. (Nem véletlenül, hiszen a két nehézség tünetei sok tekintetben hasonlíthat egymáshoz, különösen kisgyermekkorban.)
Talán mindannyian emlékszünk biológiaoktatásunk hajnalán, tanárunk alaposan az emlékezetünkbe véste a: „Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár” esetét.
Ennek mintájára a jobban érthetőség kedvéért, talán úgy tudnám szemléltetni az autizmus és a szenzorosság kapcsolatát, hogy szinte minden autizmussal érintett gyermeknél találkozhatunk szenzoros feldolgozási zavarral, de nem minden szenzoros gyermek autizmusban érintett.
A mostani cikkemben az autizmus jellemzőit, tüneteit járjuk körbe csecsemő és a kisgyermekkorban megjelenő viselkedésmintázatok alapján, kihangsúlyozva a minél korábbi életkorban megkezdett fejlesztés fontosságát.
Kép: Magnific
Mit jelent az autizmus és mikor kezdődnek a tünetek?
Az autizmus spektrumzavar (ASD) egy neurológiai fejlődési rendellenesség, amely az érintettek szociális, kommunikációs és viselkedési készségeit eltérő módon befolyásolja. A spektrumzavar kifejezés arra utal, hogy az autizmus nagyon változatos formákban jelentkezhet – míg egyes gyermekeknél enyhébb nehézségek mutatkoznak a társas interakciók terén, másoknál súlyosabb kommunikációs és érzékelési (szenzoros) problémák is felléphetnek.
Milyen életkorban figyelhetők meg az első jelek?
Az autizmus tünetei már csecsemőkorban megfigyelhetők, azonban mivel a fejlődés minden gyermeknél eltérő ütemben zajlik, az első gyanús jelek gyakran csak 12-24 hónapos kor között válnak nyilvánvalóvá.
Kép: Pixabay
Korai figyelmeztető jelek 0-12 hónapos korban
Bár az első dolog, amit megemlítenék nem tipikusan autizmusra utaló jel, mégis beszélnék róla, mert gyakran látunk a későbbiekben összefüggést az autizmus és főként a szenzorosság megjelenésében. Ez pedig a nehezen megnyugtathatóság, másnéven az irritábilis csecsemő szindróma. (jellemzői: a sírósság, ingerlékenység, kólika, az alvás- ébrenlét peridósainak összevisszasága, táplálási-, gyarapodási elégtelenség).
A szemkontaktus és mimikai reakciók hiánya az egyik leggyakoribb figyelmeztető jel. Egy egészséges csecsemő már néhány hónapos korában figyel a szülői arcokra, visszamosolyog, és aktívan reagál a mimikai ingerekre. Ha egy baba ritkán néz mások szemébe, nem követi tekintetével a mozgásokat, és arcjátéka kevésbé kifejező, érdemes fokozottan figyelni a kommunikációs fejlődésére. (Ilyen esetben mindig célszerű látásvizsgálatot is végeztetni.)
A saját nevére adott reakció és a hangokra való figyelem hiánya szintén gyanúra adhat okot. A legtöbb csecsemő már 6 hónapos kora körül figyel a saját nevére, 9 hónaposan pedig aktívan fordul a megszólítás irányába. Azok a babák, akik autizmus spektrumzavarral élnek, gyakran nem mutatnak érdeklődést a hívó hangok vagy a környezeti zajok iránt, mintha nem is hallanák azokat.
A gagyogás és kommunikációs próbálkozások elmaradása egy másik korai figyelmeztető jel. A csecsemők természetüknél fogva próbálnak kapcsolatot teremteni a környezetükkel, kezdetben hangokkal, majd a gagyogás különböző formáival. Ha egy baba 6-9 hónaposan nem kezd el gagyogni, kevés hangot ad ki, vagy nem mutat érdeklődést a beszéd iránt, az eltérő fejlődési mintázatra utalhat. (Egy hallásvizsgálat ilyen esetekben segíthet a probléma gyökerének megtalálásában, különválasztásában.)
Az érdektelenség a társas helyzetek iránt szintén jellemző lehet. Az autizmus spektrumzavarban érintett csecsemők gyakran kevésbé vesznek részt a szociális interakciókban, nem keresik a testi kontaktust, és nem reagálnak ugyanúgy a szülői ölelésre vagy a játékos helyzetekre, mint kortársaik.
A merev, ismétlődő mozgások vagy szokatlan testtartások is utalhatnak az idegrendszeri fejlődés eltéréseire. Ide tartozhat a kézujjak ismétlődő mozgatása, a test előre-hátra ringatása vagy a karok merev tartása. Ezek a mozgásformák gyakran önmegnyugtató funkciót töltenek be, és már egészen kis korban megjelenhetnek.
Kép: Magnific
Tünetek 1-2 éves korban
Az autizmus spektrumzavar tünetei egyénenként eltérőek lehetnek, azonban 1-2 éves kor között már egyértelműbb jelek mutatkozhatnak, amelyek a társas interakció, a kommunikáció és a viselkedés sajátos mintázataiban figyelhetők meg. Ebben az időszakban a legtöbb kisgyermek egyre aktívabbá válik a környezetével való kapcsolatteremtésben, utánozza a felnőtteket, gesztikulál, és kezdi használni az első szavait. Az autizmusban érintett gyermekek esetében ezek a fejlődési mérföldkövek elmaradhatnak vagy eltérően alakulhatnak.
A mutogatás, gesztikuláció és társas interakció hiánya az egyik legfontosabb figyelmeztető jel. Egy neurotipikus, azaz egy átlagos fejlődésű gyermek már 12 hónapos korától mutogatni kezd tárgyakra, hogy felhívja rájuk a figyelmet, vagy segítséget kérjen. Ha egy kisgyermek nem mutat érdeklődést mások reakciói iránt, ritkán használ gesztusokat (például integetést, tapsolást) vagy egyáltalán nem mutogat, az a társas kommunikáció eltérésére utalhat.
A felnőttek vagy kortársak utánzásának hiánya szintén korai figyelmeztető jel lehet. Ebben az életkorban a gyermekek természetesen kezdik el utánozni a környezetükben látott viselkedéseket – például játszanak főzőcskézést, telefonálást vagy házimunkát utánoznak. Az autizmusban érintett gyermekek azonban gyakran nem vesznek részt ezekben a játékokban, és nehezebben olvassák le mások cselekedeteit, érzelmi állapotát.
A késlekedő beszédfejlődés vagy teljes beszédhiány is gyakori tünet. Míg a legtöbb kisgyermek 18 hónapos koráig kimond néhány szót, majd folyamatosan bővíti a szókincsét, az autizmus spektrumzavarban érintett gyermekeknél ez a fejlődés késlekedhet. Előfordulhat, hogy egyáltalán nem használnak szavakat, vagy ha igen, azokat nem megfelelő módon alkalmazzák (például echolália formájában, azaz visszhangszerű ismétléssel). Emellett jellemző lehet, hogy a gyermek nem próbál kommunikálni másokkal, nem keres szemkontaktust beszéd közben, vagy nem használ nonverbális jeleket a mondanivalója kifejezésére.
A ragaszkodás a rutinhoz és az ismétlődő viselkedésformák szintén figyelmeztető jel lehet. Az autizmussal élő gyermekek gyakran szorongással reagálnak a változásokra, és mereven ragaszkodnak egy megszokott napi rutin betartásához. Emellett megfigyelhető náluk bizonyos ismétlődő viselkedés, például tárgyak sorba rendezése, folyamatos pörgetése, egy adott mozdulat ismételgetése (pl. kézlengetés, ujjak mozgatása). Ezek a viselkedések önnyugtató funkciót tölthetnek be, és segíthetnek a gyermeknek a túlzottan intenzív (vagy akár számukra túlzottan kevés) ingerek feldolgozásában.
És bár, mint említettem, nem feltétlenül jár együtt az autizmussal, de gyakran előfordulhatnak szenzoros tünetek is viselkedésben. Ez kialakulhat a fényérzékelésben, hallásban, bőrérzékelésben, egyensúlyi helyzetek érzékelésben, ízlelésben, szaglásban egyaránt. Ezt alul- vagy túlműködés formájában is megtapasztalhatjuk, azaz a gyermek lehet ingerkereső, vagy ingerkerülő. Ezek jellemzőit következő cikkemben részletesen kifejtem.
Bár az itt felsorolt tünetek önmagukban nem jelentik biztosan az autizmus fennállását, mégis hangsúlyoznám, hogy az eltérő fejlődési mintázatok időben történő felismerése kulcsfontosságú, hiszen segíthet abban, hogy a gyermek mielőbb megkapja a számára megfelelő fejlesztést. Ha a felsorolt tünetek közül több is fennáll, érdemes mielőbb szakemberhez fordulni, akik segítenek az autizmus korai felismerésében és a gyermek egyéni igényeire szabott fejlesztési lehetőségek megismerésében.
Kép: Magnific
A következő írásomat a szenzoros ingerfeldolgozási zavar témájának szentelem majd.
Bővebb információért ajánlom felkeresni az Autizmus Alapítvány honlapját.
www.autizmus.hu
