Minden amit a bölcsis korosztályról tudni érdemes

Elkövetkező cikksorozatomban segítséget és támpontokat szeretnék adni Önöknek arra vonatkozóan, melyek azok a fejlődési mérföldkövek, melyek azok az egyes korosztályhoz tartozó elvárt készségek, képességek, amelyeknek hiánya, vagy eltérő időben történő megjelenése figyelemfelhívó lehet számunkra, azaz egyes esetekben szorosabb nyomon követést vagy megsegítést igényelnek.

Minden gyermek fejlődése kis mértékben eltér egymástól, de alapvetően mindegyik ugyanazt a sémát követi, ugyanazok a szakaszok, ugyanabban a sorrendiségben jelennek meg, bár van némi mozgástér ebben a fejlődési folyamatban.

Egy korábbi cikkemben már kifejtettem Önöknek, mennyire fontosnak tartom, hogy szülőként minél korábban felfigyeljünk azokra a jelekre, amelyek arra utalhatnak, hogy gyermekük fejlődése az átlagostól eltérő módon alakul.

Minden életszakaszra vonatkozóan megvan a rá jellemző, elvárt fejlődési lépcsőfok, amit a gyermeknek illik elérnie, de minden életkornál egy adott időtartamban kell gondolkodnunk, amely időintervallum alatt elvárhatjuk tőle az adott új készség, képesség megjelenését.

Amennyiben ez nem következik be gyermeküknél, úgy azt mindenképpen jelezzék védőnőjük, gyermekorvosuk felé. Ha a problémát ők is tapasztalják, tanácsokkal fogják ellátni Önöket, azonban, ha azt szükségesnek látják, korai fejlesztéssel foglalkozó szakembere felé fogják Önöket irányítani.

Kép: pixabay

Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha Önökben, mint szülőkben kételyek, kérdések fogalmazódnak meg gyermekük fejlődésével kapcsolatban, bármikor, orvosi, védőnői javaslat nélkül is bejelentkezhetnek a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálathoz, vagy bármely, a főváros területén működő korai fejlesztést folytató intézményébe.

Kérdéseikkel, problémáikkal hozzám is bátran fordulhatnak személyesen, telefonon vagy elektronikus levél formájában. 

Az elkövetkező időszakban megjelenő, folyamatosan bővülő cikksorozatom a következő képességterületek fejlődését kívánja bemutatni.

• nagy- és finommozgások fejlődése,
• kognitív képességek fejlődése,
• beszédfejlődés,
• szociális képessége fejlődések,
• játékfejlődés szakaszai –

mely területek, egymásra hatva, egymással szoros összefüggésben fejlődnek.

A kisgyermekek fejlődésmenetét bemutató sorozat első cikkében a mozgást, mint a fejlődés elsődleges, minden más készséget, képességet megalapozó, és egyben talán leglátványosabb területét szeretném majd górcső alá vonni.

Szeretettel várom Önöket intézményünk honlapján!

Farkas Kata
konduktor – gyógypedagógus

A dackorszak mind a gyermekek, mind a szülők számára nehézségekkel, frusztrációval teli időszak, amelynek kezelése komoly kihívást jelent.

Egy-egy dacos megnyilvánulás, hiszti esetén gyakorta megesik, hogy a gyerekek hirtelen, látszólag minden ok nélkül kirobbanó dühvel reagálnak, toporzékolva, bömbölve levetik magukat a földre, eldobálják a kezük ügyébe kerülő dolgokat, megjelenik a teljes kontrollvesztés állapota. Felnőttként pedig nem egyszer értetlenül állunk a dolog felett, hiszen az előbb még semmi baja nem volt a gyereknek.

Érezhetjük úgy, hogy tehetetlenek, frusztráltak, dühösek vagyunk, mintha a gyerek szándékosan nem működne együtt, ellenséges lenne. Ilyenkor mi is beszűkülünk, csak a saját szemszögünkből szemléljük az eseményeket, pedig ezekben a helyzetekben lenne a legnagyobb szükség a távolításra, nézőpontváltásra.

Segíthet, ha pár pillanatra kilépünk a helyzetből, például veszünk egy mély levegőt és lassan kifújjuk, így hagyva időt magunknak a csillapodásra, megnyugvásra. Ez lehetővé teszi, hogy jobban beleképzeljük magunkat a gyermek helyzetébe, és együttérzéssel, empátiával forduljunk felé, amellyel átsegíthetjük őt a nehéz pillanatokon.

Kép: pixabay

“Segíthet, ha pár pillanatra kilépünk a helyzetből.”

Néhány fontos információ, amellyel érdemes tisztában lennünk, ha a hisztikre gondolunk:

• A dackorszak (1-4 éves kor – a csúcspont általában 3 éves korban van) természetes fejlődési mérföldkő.
• Ebben az életkorban megjelenik a nagybetűs ÉN. A gyermek rájön, hogy saját akarata, vágyai és céljai vannak, melyek gyakran nem egyeznek a körülötte lévő személyekével.
• Még nem rendelkezik tapasztalati belátással, ezeket az információkat a környezete segítségével, lassan sajátítja el.
• Gondolkodása egocentrikus, vagyis olyannak látja a valóságot, amilyennek szeretné, nem olyannak, amilyen valójában.
• Értelmi és mozgásfejlődése felgyorsul, egyre ügyesebb és magabiztosabb. Vágyai azonban még jelentősen meghaladják képességeit, illetve lehetőségeit. Gyakran ütközik korlátokba, akadályokba, amelyek hamar feldühíthetik.
• Ilyenkor még nem a gyermek uralkodik az érzelmein, hanem azok rajta. Ennek hátterében az agy érésének folyamata áll. Az érzelmek agyunk úgynevezett limbikus rendszerében keletkeznek. Ez a terület erre az életkorra már teljesen kialakult. Azonban agyunk azon része, az úgynevezett frontális lebeny, amely lehetővé teszi, hogy indulatainkat képesek legyünk leszabályozni és kontrollálni még éveken, évtizedeken keresztül folyamatosan fejlődik.

“Az érzelmek természetesek, legyenek azok bármilyenek. A nehéz pillanatokban, a gyermeket segítve, nem csupán a gyermek, hanem a szülő is tanul, fejlődik.”

Ennek az életszakasznak kiemelt szerepe van az akarat, az önállósulás és elszakadás, valamint az érzelmi intelligencia fejlődésében. Az akaratnak eme korai megnyilvánulásai szükségesek ahhoz, hogy a gyermek egészséges önértékelésű, magabiztos felnőtté váljon, aki tisztában van az elképzeléseivel, céljaival, ki tud állni azokért és meg is tud értük küzdeni.

Ebből adódóan fontos, hogy hogyan reagálunk a dacos megnyilvánulásokra, hisztikre, mert ezzel indulat- és stresszkezelést, valamint társadalmi normákat is tanítunk a gyermeknek, mintát nyújtunk neki. Segítségünkkel, megtanul bánni a saját és mások érzelmeivel.

Sok esetben nehézséget jelenthet, hogy szülők generációi nőttek fel úgy, hogy nem beszéltek nyíltan az érzéseikről, érzelmeikről. Az olyan negatív érzelmeket, mint a düh, a harag, a szomorúság és a félelem a társadalmunk megbélyegezte, és a legtöbb esetben nemkívánatosnak tartja, mintha ezeket éreznünk sem lenne szabad. Így, amikor találkozunk velük, felnőttként is nehezen ismerjük fel, illetve kezeljük őket.

Az érzelmek természetesek, legyenek azok bármilyenek. A nehéz pillanatokban, a gyermeket segítve, nem csupán a gyermek, hanem a szülő is tanul, fejlődik.

Fontos figyelembe venni ezt a szempontot is, amikor a dackorszakra gondolunk.

“Ebből adódóan fontos, hogy hogyan reagálunk a dacos megnyilvánulásokra, hisztikre, mert ezzel indulat- és stresszkezelést, valamint társadalmi normákat is tanítunk a gyermeknek, mintát nyújtunk neki. “

Mi válthatja ki a dacreakciót, hisztit?

• Többek között:

• • Kezdődő betegség
  • Kialvatlanság, fáradtság
  • Éhség, szomjúság
  • Bujkáló fájdalom
  • Unalom
  • Váratlan, új szituációkkal való szembesülés (kistestvér születése, óvodakezdés, stb.)
  • Túlkorlátozás, sok tiltás, vagy éppen túl kevés
  • Magas követelmények (Fontos, hogy reális elvárásaink legyenek a gyermekkel szemben)

Mit tehetünk azért, hogy a dackorszak kezelhetőbb legyen?

Kép: pixabay

A legfontosabb, hogy minden dacos megnyilvánulás esetén öntsük szavakba, amit a gyermek érez. Pár rövid, tömör mondatban, nyugodt hangon jelezzük neki vissza, hogy milyen érzések kavarognak most benne, például „Mérges vagy, mert ledőlt a torony, amit építettél. Érthető, de dobálni akkor sem szabad.” Ezzel megmutatjuk, hogy figyelünk rá, hogy biztos támaszként ott vagyunk neki, hogy segítjük őt. Az érzéseit elfogadjuk, a viselkedését pedig közben szabályozzuk. Bátran beszéljünk a saját érzéseinkről is.

Ilyenkor felajánlhatjuk neki az ölelést, amely érzelmi biztonságot ad és segíthet a megnyugvásban, például „Segítsek megnyugodni?”, vagy „Ha egy kicsit megnyugodtál, gyere ide egy ölelésre!”

Ugyanakkor vannak gyerekek, akik ezekben a helyzetekben kifejezetten kerülik az érintést és a testi kontaktust. Mindannyian mások vagyunk! Az esetükben jó lehet, ha lehetőségük van az elvonulásra, például „Ha ennyire fel vagy dúlva, akkor segít, ha bemész a szobádba (nyugisarokba, stb.) és szusszansz egyet. Bekísérjelek?” (ez közös elvonulás is lehet). Továbbá bárki kiléphet a helyzetből egy rövid szünetre, például átmegyünk egy pillanatra egy másik szobába. Mérséklődhet a hiszti, ha nincs jelen közönség.

Bizonyos korlátok, szabályok szükségesek. Ezek alapja a megfelelő napi ritmus kialakítása és tartása, hiszen ebbe beletartozik, például az ébredés, a lefekvés, az étkezések és a tisztálkodások ideje. Ezekkel együtt már ott vannak az alapvető szabályok is, például „Minden étkezés előtt kezet mosunk.”, vagy „Este 8 óra körül lefekvés.”. Ezek következetes betartásával megteremtjük azt a stabil és biztonságos keretet a gyermek számára, amin belül szabadon tevékenykedhet, felfedezhet, játszhat. Természetesen ez a keret egyre tágul, ahogy a gyermek egyre nagyobb és ügyesebb lesz, önállóbbá válik.

Ugyanezt a biztonságot, stabilitást, kiszámíthatóságot nyújtjuk neki azzal is, ha mi magunk is határozottak vagyunk. A gyerekek folyamatosan próbálgatják a szárnyaikat és feszegetik a határokat, ha azonban egy adott dologgal kapcsolatban, mindig ugyanúgy reagálunk, például „Egy almalevet veszek neked a boltban.”, megtanulják, hogy kevésbé érdemes próbálkozni, hiszen mindig ugyanaz lesz a következménye.

Abban az esetben, ha mi is bizonytalanabbak, határozatlanabbak vagyunk, egyszer megengedünk valamit, másszor nem, a gyerek is összezavarodik. Nem érti, hogy lehet, a példánál maradva, hogy múltkor kapott almalevet meg csokit is, míg most csak almalé van, amikor csokit is akar. Ez frusztrálttá teszi, és csak jobban feldühíti. Ilyenkor a gyerekek még erőteljesebben tudnak reagálni, aminek a hatására a szülő még jobban elbizonytalanodik, és könnyebben beadja a derekát. Ezzel azonban egy ördögi kör indul el, mert a gyerek hamar megtanulja, hogy érdemes újra és újra próbálkoznia, hiszen a határok nem egyértelműek, illetve minél jobban, hangosabban, kitartóbban hisztizik, annál hamarabb eléri, amit akar.

Érdemes felvállalni a kezdeti, kisebb konfliktusokat, mert ennek hiányában a dackorszak tartóssá válhat, illetve egyre nagyobb és nagyobb erővel térhet vissza.

Ehhez kapcsolódóan még fontos megemlíteni, hogy a gyereknek is legyen lehetősége bizonyos helyzetekben dönteni, például „Egy dolgot veszek neked. Almalevet vagy csokit kérsz?”, „Egyedül vetkőzöl a fürdéshez, vagy segítsek?”. Érdemes számára kisebb dolgokban teret hagyni, mert fontosabb kérdésekben könnyebben fogadja a korlátozást, és a nehezebb időszakokban is mérsékeltebb a dacreakció.

Amennyire lehet, előzzük meg a hiányállapotokat (éhség, szomjúság, fáradtság), például mindig legyen nálunk kellő mennyiségű ennivaló, innivaló, ha hosszabb útra megyünk.

“Bizonyos korlátok, szabályok szükségesek.”

Hagyjunk elegendő időt a változásra, és lehetőleg kerüljük a kapkodást, például, ha önállóan szeretne felöltözni, de nekünk sietnünk kellene: akkor kezdjünk kicsit korábban készülődni, vagy már indulni kellene a játszótérről, de Ő még homokozik: ilyenkor mondhatjuk neki, hogy „Még megépítjük a tornyot, aztán összepakolunk.”

Legyen meg a napi feszültségcsapolás. Erre a legjobb a sok közös játék, valamint a meseolvasás, de kiváló segítség a humor (csak, ha nem gúnyos) és a kreativitás, játékosság is, például, ha a gyerek ebéd előtt sütit enne: “varázserővel” átnyújthatunk neki egy képzeletbeli sütit, amit jó étvággyal elfogyaszthatunk, vagy egy „mágikus trükkel” úgy tehetünk, mintha eltűnt volna és keresnénk, majd látványosan megtalálhatjuk.

Nyugodt körülmények között (dacos megnyilvánulás előtt vagy után) taníthatunk neki önmegnyugtató módszereket is, például nagy levegőt veszünk és kifújjuk, vagy ökölbe szorítjuk a kezünket, majd kiengedjük.

Lényeges, hogy minden helyzetben teljes jelenléttel kommunikáljunk, amely jelentősen növelheti a hatékonyságunkat:

1. Menjünk oda, és guggoljunk le hozzá.
2. Érintsük meg.
3. Vegyük fel a szemkontaktust.
4. Szólítsuk meg.
5. Csak akkor kezdjünk beszélni, ha valóban figyel. (Bővebben: Pethő, 2018)

“Hagyjunk elegendő időt a változásra…”

3 remek ötletet mutatunk, hogyan készíthetünk egy délután alatt játékokat újrahasznosított alapanyagokból. Számtalan módon variálhatók és már az elkészítésük is vidám családi program lehet. Szakértőnket Farkas Katalin konduktor, gyógypedagógust kérdeztük, a játékos időtöltésen túl, milyen területet fejleszthetnek ezek a játékok?

2 az 1-ben: csavarós és párosítós

A kisgyermekek szeretik utánozni a felnőtteket. Most bátran és bármeddig gyakorolhatják a kupak csavarását, ragacsos foltok nélkül.

Segíti a színek csoportosítását, egyeztetését. Ügyesíti az ujjak differenciált mozgását.

Hozzávalók:

• cipős doboz (kihajtható fedéllel)
• kartonpapír (üres kartondobozból)
• 10 db műanyag üdítős flakon nyaka
• sok-sok üdítős kupak (A nyak és a kupak azonos terméké legyen.)
• színes papír
• olló, ragasztó, éles szerszám a nyak levágásához

Vágjuk le az üdítős palackok nyakát és ragaszuk a doboz kihajthatós részére, 2 sorban. A színes papírból vágjunk köröket, és ragasszuk fel a kartonra. Érdemes 5-6 verziót készíteni, hogy lehessen választani.

Szakértőnk tippjei:

A feladatot nehezíthetjük apró, ugyanolyan alakú, de eltérő színű tárgyak válogatásával és a lyukakba dobálásával, ebben az esetben a finommanipulációt fejlesztjük. (pl. zizi válogatása)

Vagy nehezíthetjük úgy, hogy különböző alakú, apró színes játékokat dobálunk színek szerint válogatva a lyukakba. (pl. színes golyók, legókockák, egyéb játékok keveréke) Ilyenkor az elvonatkoztatást, mint gondolkodási műveletet gyakoroltatjuk gyermekünkkel, hiszen egy tárgy több tulajdonsága közül csak a színt vesszük figyelembe.

Most már játék a mosás

Csoportosítás és válogatás. Csak a fantázia szabhat határt!

A színek szerinti csoportosítást fejleszti. Segíti az elvonatkoztatást, azaz a kártyákon szereplő több szempontból különböző ruhadarabok közül csak a szín, mint tulajdonság alapján kell válogatni.

Hozzávalók:

• cipős doboz
• rajzolt, vagy újságból kivágott ruhadarabok (ha újságból vágjuk ki ragasszuk keményebb lapra, mert gyűrődik (a bölcsiben lelamináltuk)
• rajzolt vagy kinyomtatott mosógépre, amit 4 különböző színre színezünk
• ragasztó tapétavágó

Nincs más dolgunk, mint a cipős dobozunkra ragasszuk rá a 4 különböző színű mosógépünket, tapétavágóval vágjunk rá rést, itt fognak a mosógépünkbe kerülni a ruhák. Rajzoljunk különböző ruhadarabokat, és már indulhat is a „mosás”.

Szakértőnk tippjei:

A feladat nehezítése lehet:

• Ha forma alapján válogatunk. (pl. szoknyák, nadrágok… külön) Készíthetünk olyan mosógépet, ami csak egy bizonyos ruhatípust mos.
• Ha két szempontot veszünk egyszerre figyelembe ( keresd meg a kék szoknyát, a zöld zoknit…)
• Nagyobb gyerekekkel kiválogathatjuk a nyáron, télen viselt ruhadarabokat.

Bohóckodós

Lehet: dobni, fújni, egyensúlyozni a legkisebbeknek elég csak beilleszteni

Hozzávalók:

• 2 db lapos karton alj (pl. sörös gyűjtőkarton, vagy jegeskávés/ energiaitalos gyűjtő)
• rajzolt vagy kinyomtatott bohócfej
• pingpong labda (Ha nincs, helyette szuper lehet: dió, papírgalacsin, kislabda, stb.)
• ragasztó

Egyszerű dolgunk lesz, ragasszunk mindkét kartonunkra egy-egy sima fehér fénymásolólapot. Ha rövidebb a lap, előtte korrigálhatunk némi festékkel. Az egyik kartonunkra ragasszuk a bohócfejünket, a másik üresen marad. A bohóc orrát vágjuk ki, és már mehet is az ügyeskedés! Helyezzük a labdákat a bohócos kartonunkra, az üreset rakjuk alá, és indulhat a móka, juttassuk a bohóc orrán át a labdákat az alsó üres részbe.

Szakértőnk tippjei:

Nehezíthetjük a játékot ha a dobozba szívószálakból, tönkrement ceruzákból labirintuspályát ragasztunk, és egy kisebb golyót próbálunk a a doboz billentésével az egyik saroktól a másikig (vagy a lyukig) elterelni.

Kellemes időtöltést kívánunk az egész családnak!

A játékokat és az útmutatók többségét elkészítette: Ujvárosi Anikó dajka/Napraforgó Bölcsőde
A szöveget gondozgatta: Ujváry Andrea kisgyermeknevelő/Napraforgó Bölcsőde
Fotók: Napraforgó Bölcsőde/Alma csoport
Ötletek forrása: Pinterest

Mit tegyünk és mit ne tegyünk fertőzésgyanú esetén?

A koronavírussal és az egyéb fertőzésekkel kapcsolatban rengeteg információ kering az offline és online közösségekben egyaránt. Most Dr. Jakubcsik Erzsébet nyugalmazott házi gyermekorvos, segítségével azokat az információkat gyűjtöttük össze a fertőzések tüneteiről, a teendőkről és a megelőzésről, melyek a kisgyermeket nevelő családok számára lehetnek hasznosak.

Az első és legfontosabb teendő, ha bárki bármilyen tünetet észlel gyermekén, más családtagján vagy saját magán, telefonon konzultáljon háziorvosával!

A 4 leggyakoribb tünet amikor gyanakodhatunk arra, hogy gyermekünk elkaphatta a koronavírust

1. Köhög
2. Lázas
3. Légzése ziháló
4. Tünetmentes, de a környezetében van koronavírus fertőzött.

Kép: Pixabay

Miért érdemes tünetek észlelésénél, gyermekünket otthon tartani?

1. A fertőzés terjedésének meggátolása.
2. Szövődmények kialakulásának elkerülése.
3. A gyermeknek rossz közérzet esetén, még inkább szüksége van a szülő által nyújtott érzelmi biztonságra.

Nemcsak a koronavírus okoz tüneteket és megbetegedést!

Tünetek, melyekkel mindenképpen maradjon otthon a gyermek, mert betegségre utalhatnak:

• Láz – Minimum 3 lázmentes nap után jelenthet gyógyulást
• Légúti tünetek: nátha (orrfolyás) és köhögés
• Hányás
• Hasmenés
• Bágyadtság, levertség esetén is érdemes megfigyelésre otthon tartani a gyermeket.

Kép: Sarah Pflug/Burst

A fertőző orrváladék a kisgyermekes közösség réme!

Az orrváladék rendkívül fertőző ezért különösen veszélyes az orrfolyás kisgyermekes közösségekben, hiszen még nem tudják önállóan fújni az orrukat. A szociális távolság tartása nem elvárható ennél a korosztálynál orr, szem, száj érintésével a kórokozók könnyen a szervezetbe kerülnek, így a fertőzés gyorsan terjedhet.

Az áttetsző orrváladék (amennyiben nem allergiás reakció tünete) vírus fertőzésre utal.

A sűrű sárga, zöld orrváladék baktériumos fertőzés jele.

A megelőzés a legfontosabb!

Kép: Thom Bradley/Burst

Ajánlások, melyekkel sokat tehetnek családjuk egészségéért:

• Szülők védjék saját magukat a fertőzéssel szemben (folyamatos maszk használat, szociális távolság betartása, gyakori kézmosás).
• Helyes kézmosás gyakorlása a gyermekkel.
• A helyes orrfújás mielőbbi megtanítása a gyermeknek.
• Csak indokolt esetben menjenek nagyobb létszámú közösségbe.

Kép: Sarah Pflug/Burst

5 hatásos eszköz a gyermekek immunrendszerének támogatására

1. Mozgás, lehetőleg szabad levegőn.
2. Kiegyensúlyozott étrend.
3. Megfelelő mennyiségű folyadék, ideális esetben víz.
4. Vitaminok (C-, D-, Multivitamin).
5. Nyugodt családi légkör, mely érzelmi biztonságot nyújt.

Vigyázzunk egymásra és a környezetünkben élőkre!

Szívet melengető látni, ahogyan a gyermekek elmélyülten játszanak alkotnak. Van néhány tevékenység amelyhez szülői segítségre lehet szükség, legalábbis a kezdeteknél.

Szakértőnk Szabó Krisztina Brigitta bölcsőde pszichológus összegyűjtött 9 remek tippet, hogyan lehet az apróságoknak hatékonyan segíteni szülőként.

Jó játékot, kellemes alkotást!

1. Figyeljük meg a gyermek hangulatát

Akkor ajánljuk fel az irányított játékot vagy foglalkozást, amikor a gyermek kipihent, nem éhes, nem szomjas, tiszta a pelenkája, vagy nagyobb esetén már elintézte a kis- és nagydolgát, egészséges (nem nyűgös, nem fáj semmije, nem lázas), éber és tevékeny.

Ilyenkor a gyerekek sokkal szívesebben vonódnak be a játékba, hiszen testileg jól, komfortosan érzik magukat.

Forrás: Pixabay

2. Válasszunk megfelelő helyet

Találjunk egy kényelmes, elegendő fénnyel rendelkező helyet, ahol a gyermek tevékenykedhet (pl. legyen lehetősége asztalnál ülni).

3. Csökkentsük a zajforrások számát

Mielőtt elkezdenénk, kapcsoljuk ki a TV-t, rádiót, tabletet, stb., forgalmas környéken csukjuk be az ablakot.

Felnőttként a minket körülvevő hangok, zajok jelentős részével nem foglalkozunk, már megszoktuk őket, megtanultuk azokat figyelmen kívül hagyni. A gyerekeknek azonban még nincs birtokában ez a tapasztalat, így nagyon könnyen elterelődik a figyelmük és elveszítik az érdeklődésüket.

Kép: Pixabay

4. Rakjunk rendet, mielőtt belekezdünk

A környezet legyen rendezett. Csak azok az eszközök legyenek elöl, amelyeket aktuálisan használni szeretnénk.

Mindez segíti a gyermek számára a figyelem fenntartását és a játékos feladatvégzést.

5. Készítsük elő a szükséges eszközöket

Készítsük elő az összes eszközt, amire a gyermeknek az adott feladathoz szüksége lehet.

A felkészüléssel a gyermek nem veszíti el az érdeklődését, amíg esetleg vár ránk, hogy odaadjunk neki valamit, amire szüksége lenne.

6. Mutassuk meg, magyarázzuk el

Mutassuk meg neki, és közben röviden, érthetően mondjuk is el, hogy pontosan mit is kell csinálni.

Ilyenkor helyezkedjünk úgy, hogy a gyermek jól láthasson minket (a legjobb szemben). A mozdulataink legyenek pontosak és lassúak. Ismétlés esetén mindig ugyanúgy és ugyanolyan sorrendben mutassuk meg, hogy mit is kell csinálni, így a gyermek le tudja azt utánozni.

Forrás: Pixabay

7. Támogassuk az önálló tevékenységet

Engedjük, hogy csinálja és közben figyeljük őt. Ha elakadna mindig csupán annyi segítséget adjunk, amivel saját maga még pont folytatni tudja a feladatot.

A gyermek sokkal szívesebben vesz részt az irányított játékokban, ha amennyire csak lehet, önállóan tevékenykedhet.

8. Adjunk visszajelzést

Ilyenkor az erőfeszítést vagy a produktumot dicsérjük szóban (pl. Gyönyörű lett! Kiraktad a kirakóst, és milyen sokat játszottál vele!). Így motiváljuk a gyermeket, hogy újra és újra legyen kedve próbálkozni.

9. Legyünk türelmesek és rugalmasak

Ha a gyermek szívesen végzi az adott feladatot, hagyjuk őt tevékenykedni és alkalmanként hibázni. Bízzunk abban, hogy magától is észreveszi a tévedését. Így meg tudjuk állapítani, hogy mire képes a gyermekünk, és mikor igényel segítséget. Amennyiben nehezebben megy a feladat, először szóban segítsük, ha esetleg ez kevés, akkor utána mutassuk meg neki újra.

Ha észrevesszük, hogy már fárad vagy elunja a feladatot, kínáljunk fel neki egy másikat. Amennyiben úgy tűnik, hogy aktuálisan semmi iránt nem érdeklődik, akkor bátran válasszunk másik időpontot, és engedjük el játszani.