5. rész – 12 hónapostól 15 hónapos korig
Megfigyelem, kipróbálom, megtanulom

Nagymozgás, finommotorika.

A kisgyermekek 15 hónapos korukra már egyedül járnak és egyre több lépést tesznek egyedül. Eleinte még terpesztett lábbal totyognak, a karjaikkal pedig egyensúlyoznak. Már ritkábban esnek el. Képesek lehajolva felvenni valamit, befordulni vagy hirtelen megállni. Lépcsőn még felfelé, lefelé másznak, de kapaszkodás nélkül feltérdelnek, felállnak, képesek bútorokra felmászni. Kis székre általában önállóan leülnek, önállóan, kapaszkodás nélkül guggolnak vagy ülnek le oldalra, illetve a két lábuk közé.

Dobják és gurítják a labdát. Próbálkoznak a könyvek lapozásával. Két kisebb tárgyat egy kézzel meg tudnak fogni. Szívesen játszanak olyan játékokkal, amelyeket maguk után tudnak húzni, vagy amelyeket tologathatnak.

A kezük is egyre ügyesebb, képesek forgatni a csuklójukat. Két-három kockából tornyot tudnak építeni, amit szívesen le is rombolnak. Kedvelik az egymásba illeszthető játékokat. Ceruzával, krétával rajzolnak, firkálgatnak. Megjelenik a mozgás öröme vezérelte lengőfirka.

Kép: REB saját, pixabay

Kognitív fejlődés

A tükörben felismerik magukat, nem próbálja megfogni a másik babát. Főbb testrészeit kérésre képesek megmutatni. Egyszerű (egytagú) utasításokat megértenek és teljesítenek.

Megsejtik, hogy a tárgyak állandó tulajdonságokkal rendelkeznek, vagyis vannak hasonló és azonos tárgyak. Megkülönböztetik a számukra érdekes és érdektelen, ismerős és ismeretlen dolgokat. Még csak néhány percig tudnak egyvalamire koncentrálni, aztán mennek is tovább valamilyen más tevékenységet választva.

Mindenük az utánzás. Ez abból adódik, hogy az idegrendszerében az úgynevezett tükörneuronok olyan aktívak, hogy nem is igazán tudnak másként viselkedni, mint az általunk mutatott minta. Vagyis szó szerint tükröznek minket. Ezért nagyon fontos a pozitív mintaadás!

Kép: REB saját, unsplash

Szocializáció, érzelmi élet

Egyre határozottabban fejezik ki a kívánságaikat. A 14-15 hónapos kor vége felé elkezdődhet a “nem-korszak”: a baba egyszer csak mindenre nemet mond. (De ezt nem szabad komolyan venni, nem biztos, hogy a valódi szándékát fejezi ki.) Előfordul, hogy kisebb-nagyobb dührohamot kap, ha valami nem az elképzelései szerint történik. Nincs félelemérzete, vakmerő, hiszen nincs még tapasztalata, nem tudja, mi az, ami veszélyes lehet számára.

Gyermekünk ez idő tájt már örömmel „segít” a háztartás körüli teendőkben. Az ölelést öleléssel viszonozza, és gyakran magától is megöleli a szüleit vagy a nagyszüleit. Puszit ad, ha kérünk tőle. Egyre jobban hozzászokik a különféle ismétlődő eseményekhez, szokásokhoz.

Kép: REB saját, pixabay

Önállóság

Önállóan próbálkoznak a kanalazással, pohárból ivással. Cipőjüket, zoknijukat, sapkájukat megtanulják lehúzni. Öltözködésnél, fürdésnél együttműködőek, segítenek.

Beszéd, kommunikáció

Kommunikációjának bázisát még a mutogatás, gesztusok, mimika adja. A babák aktív (vagyis használt) szókincse ilyenkor csupán néhány szó (5-10) és hangutánzók, de a passzív tudása ennek többszöröse. Előfordul, hogy szavait csak közvetlen környezete érti, mert gyakran csak az első szótagot ejti ki, vagy a saját maga által kreált, de tudatosan és következetesen használt szavakkal jelöl meg dolgokat, tevékenységeket.

Mikor forduljunk szakemberhez?

Ha azt tapasztaljuk, hogy:

• gyermekünk egyensúlya álló helyzetben bizonytalan,
• nem hoz összefüggésbe egymással összetartozó játékokat (pl: papír-ceruza, építőkockák, formabedobó, egymásba illeszthető játékok),
• nincsenek egyértelműen felismerhető, következetesen használt, értelemmel bíró hangjai, hangkapcsolatai, amelyeket kapcsolatteremtésre is használ,
• nem mutat érdeklődést az önálló étkezés, öltözködés iránt,
• nem, vagy nehezen lehet utánzásra rávenni,

akkor ezt ajánlott a védőnő, gyermekorvos felé jelezni, illetve fejlesztő szakember segítségét kérni.

5. rész – 9 hónapostól 12 hónapos korig

Kommunikálok, tehát kapok – aktív szókincsfejlődés kezdete

Látás, hallás

Az egészséges, jól fejlődő csecsemő látására jellemző, hogy:

• A távoli tárgyakat is jól látja.
• Észleli téri viszonyokat: távolság, mélység, magasság stb. Képeskönyvet szívesen nézeget.

Hallás:

• Ha a nevén szólítják, akkor odafordulva a kérdező szemébe néz.
• Dallamra, énekre, mondókára ringatózik, ritmikusan mozog.

Ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermek a térben nem mer eléggé bátran mozogni, akadály esetén előbb odanyúl, mielőtt továbbmászna, túl közel emeli a tárgyakat, esetleg ráhajol a játékaira, esetleg gyakran nyalogatja is vizuális felfedezés helyett, mindenképpen jelezzük a védőnőnek.

Minden életkorban intő jel, ha a hangzók gyarapodása lelassul, ha a kicsi hangja elszíntelenedik, ha mindig hangosan kommunikál, vagy a hangadása csökken. Az is figyelemfelhívó jel lehet, ha a kicsi nem fordítja fejét a hangosan a szobába belépő személy felé.

Kép: REB saját, pixabay

Értelmi képességek

• Tárolóból játékokat (vagy más tárgyakat) kipakol.
• Egyszerű ok-okozati összefüggéseket átlát. (pl. elejtett, elrejtett tárgy, madzagnál fogva közelebb húzás stb.)
• Kör formát behelyez kör alakú nyílásba.
• Utánozza a látott mozdulatokat (pl. tapsi-tapsi, pá-pá).
• Kérésre ismerős tárgyra mutat.

Ha gyermekünk kérésünkre nem mutat rá ismerős tárgyakra, illetve rámutatással nem próbálja azokat a segítségünkkel megszerezni. Ha leejtett, illetve szeme elől eltűnő tárgyakat nem keresi, ha idegenfélelme még nem alakult ki, kérjük ki szakember tanácsát. Jelezzük orvosnak, szakembernek, ha nevén szólítva arra nem reagál, holott máskor apró neszekre is felfigyel.

Kép: REB saját, pixabay

Kommunikáció, szocializáció

Önállóság

• Apró falatokat hüvelyk- és mutatóujjával felcsippent és a szájába tesz.
• Megjelenik a harapás és a rágás. Az állkapocs tartása jól kontrollált, mozgása ritmikus.
• Iváskor a poharat döntve megtartja, az ital még mellécsuroghat. Folyamatosan több kortyot képes pohárból inni.
• Öltöztetésnél segít, amikor a kezét a ruha ujjába illesztik, igyekszik átdugni, fölemeli a lábát a cipő, zokni vagy a nadrágszár fölhúzásához.

Kép: REB saját, pixabay

Nagymozgás

• Öltözködésnél segít, kezét, lábát dugja a ruha nyílásaiba.
• Szimmetrikus végtagmozgással mászik.
• Könnyen változtatja testhelyzetét ülés és négykézláb állás között.
• Képes kapaszkodva felállni.
• Bútorok mentén kapaszkodva oldalazva ellépeget.
• Önállóan megáll.

Finommotorika

• Finoman, pontosan nyúl a tárgyakért.
• Apró tárgyakat is felvesz két ujjas csippentő fogással (kenyérfalat, kekszdarab, mazsola, madzag).
• Céltudatosan ejt és dob játékokat.Bepakol nagyobb edénybe kisebb tárgyat.
• Egymásra tesz játékokat.

Kérjük szakember tanácsát, ha gyermekünk egy éves korára még nem mászik szabályosan, illetve bútorokba kapaszkodva nem képes felállni, ha nem alakult ki hüvelyk-mutatóujjas csippentőfogás, ha nem képes mutatóujját a többitől különválasztva tárgyakra, képekre rámutatni.

4. rész – 6 hónapos kortól 9 hónapos korig
A megismerés és a felismerés öröme

Látás, hallás

• Gyermekünk 9 hónapos korára leeső játéknak, tárgynak utána néz.
• Mélységet észlel.
• Szemével megtanulja letapogatni, megfigyelni az apró részleteket.
• Már távolra is élesen lát, távolban lévő dolgokat is észrevesz, megfigyel.
• Megkülönbözteti az ismerős személyek hangját, egyértelműen azt a személyt keresi, akinek a hangját hallja.
• Nevének hallatán felfigyel.
• Ismételget szótagokat (pl. ba-ba-ba, ma-ma-ma, te-te-te)

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a baba kb. másfél méter távolságból már nem néz ránk, vagy nem jár be nagyobb teret, bár lehetősége lenne rá, vagy pedig nem érdeklődik a tőle távolabb elhelyezett érdekes tárgyak iránt, akkor javasolt szemészeti vizsgálatra vinni.

Ha arra leszünk figyelmesek, hogy hat hónapos kora után bármikor a baba kevesebb hangot ad, vagy ha hosszabb ideig csak a nagyon hangos játékokkal szeret játszani, valamint mindig hangosan jelez, kiabál, akkor egy hallásvizsgálatot érdemes elvégezni. Szintén jelzés értékű lehet, ha nem válik dallamossá a hangja, vagy a hangzói nem gyarapodnak. Ilyenkor gondoljunk a krónikus fülgyulladás lehetőségére is.

Kép: REB saját, pixabay

Kognitív képességek

• Kialakul a tárgyállandóság. Megkeresi az elrejtett tárgyat.
• A tárgyakat összefüggésbe hozza egymással úgy, hogy összeütögeti azokat.
• Kérésre átadja a tárgyat.
• Kukucs játéknál lehúzza a fejére borított kendőt.
• A játékot eldobálva várja, hogy visszakapja.
• Egyszerű mozdulatokat utánoz (dobol, integet, tapsol…)

Jelzésértékű lehet, ha azt vesszük észre, hogy az elejtett játékoknak nem néz utána, nem próbálja meg visszaszerezni azokat, akkor ez annak a jele is lehet, hogy a tárgyak a cselekvés során nem maradnak még meg a baba emlékezetében. Ha elejti, eltűnik, megszűnik létezni számára a tárgy.

Kép: REB saját, pixabay

Beszéd, kommunikáció

• Szülei, és gyakran látott családtagjai hangját felismeri, tekintetét magabiztosan rájuk szegezi.
• Megérti és felfigyel az anya, apa, nagyi (vagy ahogy azokat használják) szavakra, maga és testvérei nevére.
• A beszéd dallama és a mimika alapján képes megérteni a felnőtt szándékát, kérését stb.
• A gagyogás egyre inkább az anyanyelvre jellemző hangokat tartalmazza.
• A gagyogást nemcsak a beszédszervek gyakorlásaként, hanem a kommunikációban is használja.
• Megjelenik a belső érzések, kívánságok egyértelmű kimutatása gesztusokkal (pl. Vegyél fel! Mutatok valamit! Adok valamit! Kérek valamit!).

Amennyiben a baba gőgicsélése egyre monotonabb lesz, vagy a mennyisége erősen csökken, akkor szükséges fül-orr-gégész segítségét kérni, mivel ez hallássérülés jele lehet.

Szintén intő jel, ha hangadásait nem próbálja meg egy másik személy figyelemének felkeltésére, vagy jelzésre használni.

Szocializáció

• Idegenekkel kezd másként viselkedni, mint az ismerősökkel (pl. tartózkodó, visszahúzódik, bizalmatlanul néz, sírva fakad).
• Élvezettel nézegeti a tükörképét (pl. a tükröt tapogatja, grimaszol, mosolyog, hangot ad, de még nem ismeri fel saját magát).
• Elköszönéskor „pápát” int – eleinte csak utánzásképp, később már magától.

Vannak olyan kisgyermekek, akik kevesebb, vannak, akik több társas helyzetet kívánnak, igényelnek, mint kortársaik. Azonban, ha erre a kicsi egyáltalán nem nyitott, vagy egyenesen elkerüli ezeket a kezdeményezéseket, akkor segítségre van szüksége, és érdemes az ennek hátterében húzódó okokat megkeresni. Lehetséges, hogy nem érti ezeket az összefüggéseket, vagy nem érti és éli meg ennek örömteliségét.

Kép: REB saját, pixabay

Nagymozgás

• Négykézlábra áll és így hintázik előre-hátra.
• Önállóan kúszik vagy mászik.
• Mozgékony, nagyon élvezi a helyváltoztatást.
• Fel tud ülni, és ülésben is biztonságosan játszik, jó az egyensúlya ebben a helyzetben.
• Öltözködésnél segít, kezét, lábát dugja a ruha nyílásaiba.

Finommanipuláció

• Célirányosan, pontosan nyúl a tárgyakért, két kezével egyformán ügyes.
• Két tárgyat is felvesz egyszerre, és azokat össze tudja ütögetni, felszínét letapogatja, ujjait lyukakba, résekbe bedugja.
• Két-három ujjal csippenteni próbál.
• Cumisüvegét ivás közben megtartja.

Forduljunk szakemberhez, ha gyermekünk nem kúszik, vagy ha kúszása aszimmetrikus. Ha még nem képes magát négykézláb helyzetben megtartani, és onnan ülő helyzetbe hozni, valamint ülve, két kezét egyforma ügyesen használni.

3. rész – a 4. hónaptól féléves korig, a világ felfedezésének kezdete

Nagymozgás, finommotorika

A csecsemőkori primitív reflexek erre a korra folyamatosan leépülnek, és a helyében megjelennek az akaratlagos mozgást szabályozó támaszkodó- és felegyenesedési reakciók. A fej- és törzskontroll erőteljes fejlődését tapasztalhatjuk. A kisgyermek kezdetben alkaron, majd tenyéren támaszkodva fekszik a hasán. Fejét minden irányban jól forgatja. Megtanul hátról hasra, majd visszafelé is átfordulni. Szívesen kezd játszani az oldalán fekve is. Két kezénél fogva, saját erejéből háton fekvésből ülésbe húzza magát, rövid ideig akár képes is ezt a helyzetet megtartani.

De ne ültessük gyermekünket támasz nélkül addig, amíg a saját erejéből nem képes a felülésre. Ez általában 7-8 hónapos kor körül következik be.

Kezeit középen összefogja, figyeli, szájához viszi. Egyre ügyesebben ragadja meg, tartja, majd 6 hónapos korára teszi át a tárgyakat egyik kezéből a másikba.

Féléves korára kezd kialakulni a csippentő fogás, apróbb tárgyakat is képes felszedegetni, akár a szájába is tenni. Figyeljünk arra, hogy erre ne legyen lehetősége a babának.

Kép: REB saját, pixabay

Látás, hallás

Ügyesen követi a mozgó tárgyakat. Tekintetét az egyikről a másikra váltja. A látás és a kézzel, szájjal való letapogatás válik a megismerő tevékenységben hangsúlyossá. Színlátása, éleslátása tökéletesedik. Az egyre távolabbi tárgyakat, mozgást is észreveszi, megfigyeli.

Ügyeljünk rá, hogy a család által nézett képernyők, tévék, ne kerüljenek a látóterébe!

A csecsemők féléves korukra képessé válnak a családtagjaik és ismerős hangok zajok megkülönböztetésére. Egyre inkább mozdulataival, helyzetváltoztató mozgásaival is próbálkozik a hang forrását, irányát megtalálni.

Beszéljünk, énekeljünk sokat a babának, ezzel is elősegítve a hangkészlet és a szókincs fejlődését.

Kép: REB saját, pixabay

Kognitív funkciók

A sok mozgásos: játékokkal, családtagokkal kapcsolatos tapasztalatból lassan elkezd kialakulni a tárgyállandóság, azaz a tudás, hogy a dolgok akkor is léteznek, ha kikerülnek a látóterünkből. Sokat fejlődik ebben az időszakban az ok-okozati összefüggések felismerése. Például, hogy melyik játékot mire érdemes használni, vagyis melyiket érdemes ütögetni, rázni esetleg rágcsálni.

Mivel a kisgyermekek ezeket a tapasztalatokat mozgásos mintázatból nyerik, fontos, hogy megfelelő helyet biztosítsunk számára a felfedező tevékenységéhez.

Emlékezete egyre fejlettebbé válik, felismeri, mosollyal jutalmazza családtagjait, de akár a többször hallott, számra ismerőssé vált mondókákat énekeket is.

Kép: REB saját, pixabay

Kommunikáció, szociális funkciók

Gőgicsélése egyre változatosabbá válik, fejlődik hangkészlete. És ez a gőgicsélés a szándékos kommunikáció részévé válik, vagyis már ezzel próbál kapcsolatot létesíteni családtagjaival. Szociális, azaz akaratlagos mosollyal jutalmazza a vele kommunikációt kezdeményező személyeket.

Fontossá válnak a szemtől szembeni játékok (kukucsjáték, csiklandozós, höcögtetők, ringatók…), amelyben a hatodik hónapra már a baba is aktív kezdeményezővé válik.

Keressünk fel gyermekünkkel szakembert:

• ha nem képes 2 tenyerére támaszkodva hason feküdni, alkarjára támaszkodva játékok után nyúlni,
• ha nem képes legalább az egyik oldala felé hasáról hátára és visszafordulni,
• Ha nem képes akaratlagosan játékokat megfogni, megtartani, szájához vinni, megfigyelni, és elengedni,
• ha gőgicsélésében nem tapasztalunk előremutató változást
• ha nehéz gyermekünket megvigasztalni, érdeklődését felkelteni, fenntartani.

Hamarosan érkezünk a 4. résszel, benne a fejlődésmenet következő állomásaival…

*Bölcsődéinkbe 20 hetes kortól várjuk a gyermekeket.

2. rész – az első három hónap, a csecsemők fejlődésének kezdeti szakasza

Az újszülöttek életét a feltétlen reflexek irányítják, ezek segítik az életben maradásban, a környezethez való alkalmazkodásban (pl.: szopó-, ölelő-, fogóreflex).

Mozgásra az úgynevezett tömegmozgás jellemző, végtagjait egyszerre és koordinálatlanul mozgatja. Karjai, lábai hajlított helyzetben vannak, tenyere, ujjai ökölben. Fejét még nem képes középen megtartani.

Éleslátása és színlátása még nem tökéletes. Nagyjából 20-30 cm-re lévő, kontrasztos tárgyakat képes a legjobban észlelni. Ez a szoptató édesanya arcának távolsága.

Hallása érzékeny. Védjük az erős zajoktól a kisbabát.

Fogjunk gyanút és jelezzük a védőnőnek gyerekorvosnak:

• ha gyermekünk izomtónusát nagyon feszesnek találja, esetleg gyakran hátrafeszíti magát akár fekve, akár ölbe véve
• ha izomtónusát pettyhüdtnek találja (váll- csípőizületben mozgatásnál nem érez ellenállást, csípője szétesik – békatartás, kezei nincsenek ökölben)
• ha tartásában, kapálózásában aszimmetriát lát
• ha hirtelen zaj hatására nem tapasztalnak összerezdülést, hirtelen fényhatásra pislogást, szemhunyást
• ha 1 hónapos korára pár másodpercre nem képes a fejét elemelni a talajtól hason fekve
• ha hanyatt fekve nem képes átfordítani a fejét egyik oldalról a másikra, és ez kézzel segítve is nehezen kivitelezhető
• ha szoptatási, nyelési nehézséget tapasztal gyermekénél.

Kép: REB saját illusztrációja, portré: pixabay

A csecsemő 3 hónapos korára éberebb, figyelmesebb lesz.

Megjelenik a szociális mosoly. Sírása differenciáltabbá válik, azaz a szülők már felismerik, mikor, miért sír. Megjelennek az első hangocskák, megkezdődik a gügyögés korszaka.

Hason fekve alkarjára támaszkodva akár hosszú perceken át képes fejét, mellkasát megemelni, megtartani. Hanyatt fekve mozgásai koordináltabbá válnak. Nyúl a tárgyak után kezébe adott kisebb játékot megtartja, szemével figyeli.

Fejét könnyedén átfordítja egyik oldalról a másikra, és ilyenkor mind vízszintes, mind függőleges irányban is képes előtte mozgó dolgot a szemével követni. Megtanulja a gyakran hallott családtagok hangját megkülönböztetni az idegenekétől.

Mindenképpen jelezzük a gyermekorvosnak, védőnőnek esetleg forduljunk fejlesztő szakemberhez:

• ha a csecsemő tartásában, mozgásában aszimmetriát, féloldaliságot tapasztalunk
• amennyiben hason fekve nem képes alkarjára támaszkodva fejét, felsőtestét megtartani, esetleg nagyon tiltakozik a hasra fektetés ellen
• ha tekintetével nem követi a mozgó személyeket, tárgyakat
• ha hangokra nem mutat reakciót
• amennyiben az újszülöttkorra jellemző szoros ököltartás nem lazul.

Kép: REB saját illusztrációja, a portré ai generált

Hamarosan érkezünk a 3. résszel, benne a fejlődésmenet következő állomásaival…

*Bölcsődéinkbe 20 hetes kortól várjuk a gyermekeket.

Minden amit a bölcsis korosztályról tudni érdemes

Elkövetkező cikksorozatomban segítséget és támpontokat szeretnék adni Önöknek arra vonatkozóan, melyek azok a fejlődési mérföldkövek, melyek azok az egyes korosztályhoz tartozó elvárt készségek, képességek, amelyeknek hiánya, vagy eltérő időben történő megjelenése figyelemfelhívó lehet számunkra, azaz egyes esetekben szorosabb nyomon követést vagy megsegítést igényelnek.

Minden gyermek fejlődése kis mértékben eltér egymástól, de alapvetően mindegyik ugyanazt a sémát követi, ugyanazok a szakaszok, ugyanabban a sorrendiségben jelennek meg, bár van némi mozgástér ebben a fejlődési folyamatban.

Egy korábbi cikkemben már kifejtettem Önöknek, mennyire fontosnak tartom, hogy szülőként minél korábban felfigyeljünk azokra a jelekre, amelyek arra utalhatnak, hogy gyermekük fejlődése az átlagostól eltérő módon alakul.

Minden életszakaszra vonatkozóan megvan a rá jellemző, elvárt fejlődési lépcsőfok, amit a gyermeknek illik elérnie, de minden életkornál egy adott időtartamban kell gondolkodnunk, amely időintervallum alatt elvárhatjuk tőle az adott új készség, képesség megjelenését.

Amennyiben ez nem következik be gyermeküknél, úgy azt mindenképpen jelezzék védőnőjük, gyermekorvosuk felé. Ha a problémát ők is tapasztalják, tanácsokkal fogják ellátni Önöket, azonban, ha azt szükségesnek látják, korai fejlesztéssel foglalkozó szakembere felé fogják Önöket irányítani.

Kép: pixabay

Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy ha Önökben, mint szülőkben kételyek, kérdések fogalmazódnak meg gyermekük fejlődésével kapcsolatban, bármikor, orvosi, védőnői javaslat nélkül is bejelentkezhetnek a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálathoz, vagy bármely, a főváros területén működő korai fejlesztést folytató intézményébe.

Kérdéseikkel, problémáikkal hozzám is bátran fordulhatnak személyesen, telefonon vagy elektronikus levél formájában. 

Az elkövetkező időszakban megjelenő, folyamatosan bővülő cikksorozatom a következő képességterületek fejlődését kívánja bemutatni.

• nagy- és finommozgások fejlődése,
• kognitív képességek fejlődése,
• beszédfejlődés,
• szociális képessége fejlődések,
• játékfejlődés szakaszai –

mely területek, egymásra hatva, egymással szoros összefüggésben fejlődnek.

A kisgyermekek fejlődésmenetét bemutató sorozat első cikkében a mozgást, mint a fejlődés elsődleges, minden más készséget, képességet megalapozó, és egyben talán leglátványosabb területét szeretném majd górcső alá vonni.

Szeretettel várom Önöket intézményünk honlapján!

Farkas Kata
konduktor – gyógypedagógus

A dackorszak mind a gyermekek, mind a szülők számára nehézségekkel, frusztrációval teli időszak, amelynek kezelése komoly kihívást jelent.

Egy-egy dacos megnyilvánulás, hiszti esetén gyakorta megesik, hogy a gyerekek hirtelen, látszólag minden ok nélkül kirobbanó dühvel reagálnak, toporzékolva, bömbölve levetik magukat a földre, eldobálják a kezük ügyébe kerülő dolgokat, megjelenik a teljes kontrollvesztés állapota. Felnőttként pedig nem egyszer értetlenül állunk a dolog felett, hiszen az előbb még semmi baja nem volt a gyereknek.

Érezhetjük úgy, hogy tehetetlenek, frusztráltak, dühösek vagyunk, mintha a gyerek szándékosan nem működne együtt, ellenséges lenne. Ilyenkor mi is beszűkülünk, csak a saját szemszögünkből szemléljük az eseményeket, pedig ezekben a helyzetekben lenne a legnagyobb szükség a távolításra, nézőpontváltásra.

Segíthet, ha pár pillanatra kilépünk a helyzetből, például veszünk egy mély levegőt és lassan kifújjuk, így hagyva időt magunknak a csillapodásra, megnyugvásra. Ez lehetővé teszi, hogy jobban beleképzeljük magunkat a gyermek helyzetébe, és együttérzéssel, empátiával forduljunk felé, amellyel átsegíthetjük őt a nehéz pillanatokon.

Kép: pixabay

“Segíthet, ha pár pillanatra kilépünk a helyzetből.”

Néhány fontos információ, amellyel érdemes tisztában lennünk, ha a hisztikre gondolunk:

• A dackorszak (1-4 éves kor – a csúcspont általában 3 éves korban van) természetes fejlődési mérföldkő.
• Ebben az életkorban megjelenik a nagybetűs ÉN. A gyermek rájön, hogy saját akarata, vágyai és céljai vannak, melyek gyakran nem egyeznek a körülötte lévő személyekével.
• Még nem rendelkezik tapasztalati belátással, ezeket az információkat a környezete segítségével, lassan sajátítja el.
• Gondolkodása egocentrikus, vagyis olyannak látja a valóságot, amilyennek szeretné, nem olyannak, amilyen valójában.
• Értelmi és mozgásfejlődése felgyorsul, egyre ügyesebb és magabiztosabb. Vágyai azonban még jelentősen meghaladják képességeit, illetve lehetőségeit. Gyakran ütközik korlátokba, akadályokba, amelyek hamar feldühíthetik.
• Ilyenkor még nem a gyermek uralkodik az érzelmein, hanem azok rajta. Ennek hátterében az agy érésének folyamata áll. Az érzelmek agyunk úgynevezett limbikus rendszerében keletkeznek. Ez a terület erre az életkorra már teljesen kialakult. Azonban agyunk azon része, az úgynevezett frontális lebeny, amely lehetővé teszi, hogy indulatainkat képesek legyünk leszabályozni és kontrollálni még éveken, évtizedeken keresztül folyamatosan fejlődik.

“Az érzelmek természetesek, legyenek azok bármilyenek. A nehéz pillanatokban, a gyermeket segítve, nem csupán a gyermek, hanem a szülő is tanul, fejlődik.”

Ennek az életszakasznak kiemelt szerepe van az akarat, az önállósulás és elszakadás, valamint az érzelmi intelligencia fejlődésében. Az akaratnak eme korai megnyilvánulásai szükségesek ahhoz, hogy a gyermek egészséges önértékelésű, magabiztos felnőtté váljon, aki tisztában van az elképzeléseivel, céljaival, ki tud állni azokért és meg is tud értük küzdeni.

Ebből adódóan fontos, hogy hogyan reagálunk a dacos megnyilvánulásokra, hisztikre, mert ezzel indulat- és stresszkezelést, valamint társadalmi normákat is tanítunk a gyermeknek, mintát nyújtunk neki. Segítségünkkel, megtanul bánni a saját és mások érzelmeivel.

Sok esetben nehézséget jelenthet, hogy szülők generációi nőttek fel úgy, hogy nem beszéltek nyíltan az érzéseikről, érzelmeikről. Az olyan negatív érzelmeket, mint a düh, a harag, a szomorúság és a félelem a társadalmunk megbélyegezte, és a legtöbb esetben nemkívánatosnak tartja, mintha ezeket éreznünk sem lenne szabad. Így, amikor találkozunk velük, felnőttként is nehezen ismerjük fel, illetve kezeljük őket.

Az érzelmek természetesek, legyenek azok bármilyenek. A nehéz pillanatokban, a gyermeket segítve, nem csupán a gyermek, hanem a szülő is tanul, fejlődik.

Fontos figyelembe venni ezt a szempontot is, amikor a dackorszakra gondolunk.

“Ebből adódóan fontos, hogy hogyan reagálunk a dacos megnyilvánulásokra, hisztikre, mert ezzel indulat- és stresszkezelést, valamint társadalmi normákat is tanítunk a gyermeknek, mintát nyújtunk neki. “

Mi válthatja ki a dacreakciót, hisztit?

• Többek között:

• • Kezdődő betegség
  • Kialvatlanság, fáradtság
  • Éhség, szomjúság
  • Bujkáló fájdalom
  • Unalom
  • Váratlan, új szituációkkal való szembesülés (kistestvér születése, óvodakezdés, stb.)
  • Túlkorlátozás, sok tiltás, vagy éppen túl kevés
  • Magas követelmények (Fontos, hogy reális elvárásaink legyenek a gyermekkel szemben)

Mit tehetünk azért, hogy a dackorszak kezelhetőbb legyen?

Kép: pixabay

A legfontosabb, hogy minden dacos megnyilvánulás esetén öntsük szavakba, amit a gyermek érez. Pár rövid, tömör mondatban, nyugodt hangon jelezzük neki vissza, hogy milyen érzések kavarognak most benne, például „Mérges vagy, mert ledőlt a torony, amit építettél. Érthető, de dobálni akkor sem szabad.” Ezzel megmutatjuk, hogy figyelünk rá, hogy biztos támaszként ott vagyunk neki, hogy segítjük őt. Az érzéseit elfogadjuk, a viselkedését pedig közben szabályozzuk. Bátran beszéljünk a saját érzéseinkről is.

Ilyenkor felajánlhatjuk neki az ölelést, amely érzelmi biztonságot ad és segíthet a megnyugvásban, például „Segítsek megnyugodni?”, vagy „Ha egy kicsit megnyugodtál, gyere ide egy ölelésre!”

Ugyanakkor vannak gyerekek, akik ezekben a helyzetekben kifejezetten kerülik az érintést és a testi kontaktust. Mindannyian mások vagyunk! Az esetükben jó lehet, ha lehetőségük van az elvonulásra, például „Ha ennyire fel vagy dúlva, akkor segít, ha bemész a szobádba (nyugisarokba, stb.) és szusszansz egyet. Bekísérjelek?” (ez közös elvonulás is lehet). Továbbá bárki kiléphet a helyzetből egy rövid szünetre, például átmegyünk egy pillanatra egy másik szobába. Mérséklődhet a hiszti, ha nincs jelen közönség.

Bizonyos korlátok, szabályok szükségesek. Ezek alapja a megfelelő napi ritmus kialakítása és tartása, hiszen ebbe beletartozik, például az ébredés, a lefekvés, az étkezések és a tisztálkodások ideje. Ezekkel együtt már ott vannak az alapvető szabályok is, például „Minden étkezés előtt kezet mosunk.”, vagy „Este 8 óra körül lefekvés.”. Ezek következetes betartásával megteremtjük azt a stabil és biztonságos keretet a gyermek számára, amin belül szabadon tevékenykedhet, felfedezhet, játszhat. Természetesen ez a keret egyre tágul, ahogy a gyermek egyre nagyobb és ügyesebb lesz, önállóbbá válik.

Ugyanezt a biztonságot, stabilitást, kiszámíthatóságot nyújtjuk neki azzal is, ha mi magunk is határozottak vagyunk. A gyerekek folyamatosan próbálgatják a szárnyaikat és feszegetik a határokat, ha azonban egy adott dologgal kapcsolatban, mindig ugyanúgy reagálunk, például „Egy almalevet veszek neked a boltban.”, megtanulják, hogy kevésbé érdemes próbálkozni, hiszen mindig ugyanaz lesz a következménye.

Abban az esetben, ha mi is bizonytalanabbak, határozatlanabbak vagyunk, egyszer megengedünk valamit, másszor nem, a gyerek is összezavarodik. Nem érti, hogy lehet, a példánál maradva, hogy múltkor kapott almalevet meg csokit is, míg most csak almalé van, amikor csokit is akar. Ez frusztrálttá teszi, és csak jobban feldühíti. Ilyenkor a gyerekek még erőteljesebben tudnak reagálni, aminek a hatására a szülő még jobban elbizonytalanodik, és könnyebben beadja a derekát. Ezzel azonban egy ördögi kör indul el, mert a gyerek hamar megtanulja, hogy érdemes újra és újra próbálkoznia, hiszen a határok nem egyértelműek, illetve minél jobban, hangosabban, kitartóbban hisztizik, annál hamarabb eléri, amit akar.

Érdemes felvállalni a kezdeti, kisebb konfliktusokat, mert ennek hiányában a dackorszak tartóssá válhat, illetve egyre nagyobb és nagyobb erővel térhet vissza.

Ehhez kapcsolódóan még fontos megemlíteni, hogy a gyereknek is legyen lehetősége bizonyos helyzetekben dönteni, például „Egy dolgot veszek neked. Almalevet vagy csokit kérsz?”, „Egyedül vetkőzöl a fürdéshez, vagy segítsek?”. Érdemes számára kisebb dolgokban teret hagyni, mert fontosabb kérdésekben könnyebben fogadja a korlátozást, és a nehezebb időszakokban is mérsékeltebb a dacreakció.

Amennyire lehet, előzzük meg a hiányállapotokat (éhség, szomjúság, fáradtság), például mindig legyen nálunk kellő mennyiségű ennivaló, innivaló, ha hosszabb útra megyünk.

“Bizonyos korlátok, szabályok szükségesek.”

Hagyjunk elegendő időt a változásra, és lehetőleg kerüljük a kapkodást, például, ha önállóan szeretne felöltözni, de nekünk sietnünk kellene: akkor kezdjünk kicsit korábban készülődni, vagy már indulni kellene a játszótérről, de Ő még homokozik: ilyenkor mondhatjuk neki, hogy „Még megépítjük a tornyot, aztán összepakolunk.”

Legyen meg a napi feszültségcsapolás. Erre a legjobb a sok közös játék, valamint a meseolvasás, de kiváló segítség a humor (csak, ha nem gúnyos) és a kreativitás, játékosság is, például, ha a gyerek ebéd előtt sütit enne: “varázserővel” átnyújthatunk neki egy képzeletbeli sütit, amit jó étvággyal elfogyaszthatunk, vagy egy „mágikus trükkel” úgy tehetünk, mintha eltűnt volna és keresnénk, majd látványosan megtalálhatjuk.

Nyugodt körülmények között (dacos megnyilvánulás előtt vagy után) taníthatunk neki önmegnyugtató módszereket is, például nagy levegőt veszünk és kifújjuk, vagy ökölbe szorítjuk a kezünket, majd kiengedjük.

Lényeges, hogy minden helyzetben teljes jelenléttel kommunikáljunk, amely jelentősen növelheti a hatékonyságunkat:

1. Menjünk oda, és guggoljunk le hozzá.
2. Érintsük meg.
3. Vegyük fel a szemkontaktust.
4. Szólítsuk meg.
5. Csak akkor kezdjünk beszélni, ha valóban figyel. (Bővebben: Pethő, 2018)

“Hagyjunk elegendő időt a változásra…”

3 remek ötletet mutatunk, hogyan készíthetünk egy délután alatt játékokat újrahasznosított alapanyagokból. Számtalan módon variálhatók és már az elkészítésük is vidám családi program lehet. Szakértőnket Farkas Katalin konduktor, gyógypedagógust kérdeztük, a játékos időtöltésen túl, milyen területet fejleszthetnek ezek a játékok?

2 az 1-ben: csavarós és párosítós

A kisgyermekek szeretik utánozni a felnőtteket. Most bátran és bármeddig gyakorolhatják a kupak csavarását, ragacsos foltok nélkül.

Segíti a színek csoportosítását, egyeztetését. Ügyesíti az ujjak differenciált mozgását.

Hozzávalók:

• cipős doboz (kihajtható fedéllel)
• kartonpapír (üres kartondobozból)
• 10 db műanyag üdítős flakon nyaka
• sok-sok üdítős kupak (A nyak és a kupak azonos terméké legyen.)
• színes papír
• olló, ragasztó, éles szerszám a nyak levágásához

Vágjuk le az üdítős palackok nyakát és ragaszuk a doboz kihajthatós részére, 2 sorban. A színes papírból vágjunk köröket, és ragasszuk fel a kartonra. Érdemes 5-6 verziót készíteni, hogy lehessen választani.

Szakértőnk tippjei:

A feladatot nehezíthetjük apró, ugyanolyan alakú, de eltérő színű tárgyak válogatásával és a lyukakba dobálásával, ebben az esetben a finommanipulációt fejlesztjük. (pl. zizi válogatása)

Vagy nehezíthetjük úgy, hogy különböző alakú, apró színes játékokat dobálunk színek szerint válogatva a lyukakba. (pl. színes golyók, legókockák, egyéb játékok keveréke) Ilyenkor az elvonatkoztatást, mint gondolkodási műveletet gyakoroltatjuk gyermekünkkel, hiszen egy tárgy több tulajdonsága közül csak a színt vesszük figyelembe.

Most már játék a mosás

Csoportosítás és válogatás. Csak a fantázia szabhat határt!

A színek szerinti csoportosítást fejleszti. Segíti az elvonatkoztatást, azaz a kártyákon szereplő több szempontból különböző ruhadarabok közül csak a szín, mint tulajdonság alapján kell válogatni.

Hozzávalók:

• cipős doboz
• rajzolt, vagy újságból kivágott ruhadarabok (ha újságból vágjuk ki ragasszuk keményebb lapra, mert gyűrődik (a bölcsiben lelamináltuk)
• rajzolt vagy kinyomtatott mosógépre, amit 4 különböző színre színezünk
• ragasztó tapétavágó

Nincs más dolgunk, mint a cipős dobozunkra ragasszuk rá a 4 különböző színű mosógépünket, tapétavágóval vágjunk rá rést, itt fognak a mosógépünkbe kerülni a ruhák. Rajzoljunk különböző ruhadarabokat, és már indulhat is a „mosás”.

Szakértőnk tippjei:

A feladat nehezítése lehet:

• Ha forma alapján válogatunk. (pl. szoknyák, nadrágok… külön) Készíthetünk olyan mosógépet, ami csak egy bizonyos ruhatípust mos.
• Ha két szempontot veszünk egyszerre figyelembe ( keresd meg a kék szoknyát, a zöld zoknit…)
• Nagyobb gyerekekkel kiválogathatjuk a nyáron, télen viselt ruhadarabokat.

Bohóckodós

Lehet: dobni, fújni, egyensúlyozni a legkisebbeknek elég csak beilleszteni

Hozzávalók:

• 2 db lapos karton alj (pl. sörös gyűjtőkarton, vagy jegeskávés/ energiaitalos gyűjtő)
• rajzolt vagy kinyomtatott bohócfej
• pingpong labda (Ha nincs, helyette szuper lehet: dió, papírgalacsin, kislabda, stb.)
• ragasztó

Egyszerű dolgunk lesz, ragasszunk mindkét kartonunkra egy-egy sima fehér fénymásolólapot. Ha rövidebb a lap, előtte korrigálhatunk némi festékkel. Az egyik kartonunkra ragasszuk a bohócfejünket, a másik üresen marad. A bohóc orrát vágjuk ki, és már mehet is az ügyeskedés! Helyezzük a labdákat a bohócos kartonunkra, az üreset rakjuk alá, és indulhat a móka, juttassuk a bohóc orrán át a labdákat az alsó üres részbe.

Szakértőnk tippjei:

Nehezíthetjük a játékot ha a dobozba szívószálakból, tönkrement ceruzákból labirintuspályát ragasztunk, és egy kisebb golyót próbálunk a a doboz billentésével az egyik saroktól a másikig (vagy a lyukig) elterelni.

Kellemes időtöltést kívánunk az egész családnak!

A játékokat és az útmutatók többségét elkészítette: Ujvárosi Anikó dajka/Napraforgó Bölcsőde
A szöveget gondozgatta: Ujváry Andrea kisgyermeknevelő/Napraforgó Bölcsőde
Fotók: Napraforgó Bölcsőde/Alma csoport
Ötletek forrása: Pinterest

Mit tegyünk és mit ne tegyünk fertőzésgyanú esetén?

A koronavírussal és az egyéb fertőzésekkel kapcsolatban rengeteg információ kering az offline és online közösségekben egyaránt. Most Dr. Jakubcsik Erzsébet nyugalmazott házi gyermekorvos, segítségével azokat az információkat gyűjtöttük össze a fertőzések tüneteiről, a teendőkről és a megelőzésről, melyek a kisgyermeket nevelő családok számára lehetnek hasznosak.

Az első és legfontosabb teendő, ha bárki bármilyen tünetet észlel gyermekén, más családtagján vagy saját magán, telefonon konzultáljon háziorvosával!

A 4 leggyakoribb tünet amikor gyanakodhatunk arra, hogy gyermekünk elkaphatta a koronavírust

1. Köhög
2. Lázas
3. Légzése ziháló
4. Tünetmentes, de a környezetében van koronavírus fertőzött.

Kép: Pixabay

Miért érdemes tünetek észlelésénél, gyermekünket otthon tartani?

1. A fertőzés terjedésének meggátolása.
2. Szövődmények kialakulásának elkerülése.
3. A gyermeknek rossz közérzet esetén, még inkább szüksége van a szülő által nyújtott érzelmi biztonságra.

Nemcsak a koronavírus okoz tüneteket és megbetegedést!

Tünetek, melyekkel mindenképpen maradjon otthon a gyermek, mert betegségre utalhatnak:

• Láz – Minimum 3 lázmentes nap után jelenthet gyógyulást
• Légúti tünetek: nátha (orrfolyás) és köhögés
• Hányás
• Hasmenés
• Bágyadtság, levertség esetén is érdemes megfigyelésre otthon tartani a gyermeket.

Kép: Sarah Pflug/Burst

A fertőző orrváladék a kisgyermekes közösség réme!

Az orrváladék rendkívül fertőző ezért különösen veszélyes az orrfolyás kisgyermekes közösségekben, hiszen még nem tudják önállóan fújni az orrukat. A szociális távolság tartása nem elvárható ennél a korosztálynál orr, szem, száj érintésével a kórokozók könnyen a szervezetbe kerülnek, így a fertőzés gyorsan terjedhet.

Az áttetsző orrváladék (amennyiben nem allergiás reakció tünete) vírus fertőzésre utal.

A sűrű sárga, zöld orrváladék baktériumos fertőzés jele.

A megelőzés a legfontosabb!

Kép: Thom Bradley/Burst

Ajánlások, melyekkel sokat tehetnek családjuk egészségéért:

• Szülők védjék saját magukat a fertőzéssel szemben (folyamatos maszk használat, szociális távolság betartása, gyakori kézmosás).
• Helyes kézmosás gyakorlása a gyermekkel.
• A helyes orrfújás mielőbbi megtanítása a gyermeknek.
• Csak indokolt esetben menjenek nagyobb létszámú közösségbe.

Kép: Sarah Pflug/Burst

5 hatásos eszköz a gyermekek immunrendszerének támogatására

1. Mozgás, lehetőleg szabad levegőn.
2. Kiegyensúlyozott étrend.
3. Megfelelő mennyiségű folyadék, ideális esetben víz.
4. Vitaminok (C-, D-, Multivitamin).
5. Nyugodt családi légkör, mely érzelmi biztonságot nyújt.

Vigyázzunk egymásra és a környezetünkben élőkre!

Szívet melengető látni, ahogyan a gyermekek elmélyülten játszanak alkotnak. Van néhány tevékenység amelyhez szülői segítségre lehet szükség, legalábbis a kezdeteknél.

Szakértőnk Szabó Krisztina Brigitta bölcsőde pszichológus összegyűjtött 9 remek tippet, hogyan lehet az apróságoknak hatékonyan segíteni szülőként.

Jó játékot, kellemes alkotást!

1. Figyeljük meg a gyermek hangulatát

Akkor ajánljuk fel az irányított játékot vagy foglalkozást, amikor a gyermek kipihent, nem éhes, nem szomjas, tiszta a pelenkája, vagy nagyobb esetén már elintézte a kis- és nagydolgát, egészséges (nem nyűgös, nem fáj semmije, nem lázas), éber és tevékeny.

Ilyenkor a gyerekek sokkal szívesebben vonódnak be a játékba, hiszen testileg jól, komfortosan érzik magukat.

Forrás: Pixabay

2. Válasszunk megfelelő helyet

Találjunk egy kényelmes, elegendő fénnyel rendelkező helyet, ahol a gyermek tevékenykedhet (pl. legyen lehetősége asztalnál ülni).

3. Csökkentsük a zajforrások számát

Mielőtt elkezdenénk, kapcsoljuk ki a TV-t, rádiót, tabletet, stb., forgalmas környéken csukjuk be az ablakot.

Felnőttként a minket körülvevő hangok, zajok jelentős részével nem foglalkozunk, már megszoktuk őket, megtanultuk azokat figyelmen kívül hagyni. A gyerekeknek azonban még nincs birtokában ez a tapasztalat, így nagyon könnyen elterelődik a figyelmük és elveszítik az érdeklődésüket.

Kép: Pixabay

4. Rakjunk rendet, mielőtt belekezdünk

A környezet legyen rendezett. Csak azok az eszközök legyenek elöl, amelyeket aktuálisan használni szeretnénk.

Mindez segíti a gyermek számára a figyelem fenntartását és a játékos feladatvégzést.

5. Készítsük elő a szükséges eszközöket

Készítsük elő az összes eszközt, amire a gyermeknek az adott feladathoz szüksége lehet.

A felkészüléssel a gyermek nem veszíti el az érdeklődését, amíg esetleg vár ránk, hogy odaadjunk neki valamit, amire szüksége lenne.

6. Mutassuk meg, magyarázzuk el

Mutassuk meg neki, és közben röviden, érthetően mondjuk is el, hogy pontosan mit is kell csinálni.

Ilyenkor helyezkedjünk úgy, hogy a gyermek jól láthasson minket (a legjobb szemben). A mozdulataink legyenek pontosak és lassúak. Ismétlés esetén mindig ugyanúgy és ugyanolyan sorrendben mutassuk meg, hogy mit is kell csinálni, így a gyermek le tudja azt utánozni.

Forrás: Pixabay

7. Támogassuk az önálló tevékenységet

Engedjük, hogy csinálja és közben figyeljük őt. Ha elakadna mindig csupán annyi segítséget adjunk, amivel saját maga még pont folytatni tudja a feladatot.

A gyermek sokkal szívesebben vesz részt az irányított játékokban, ha amennyire csak lehet, önállóan tevékenykedhet.

8. Adjunk visszajelzést

Ilyenkor az erőfeszítést vagy a produktumot dicsérjük szóban (pl. Gyönyörű lett! Kiraktad a kirakóst, és milyen sokat játszottál vele!). Így motiváljuk a gyermeket, hogy újra és újra legyen kedve próbálkozni.

9. Legyünk türelmesek és rugalmasak

Ha a gyermek szívesen végzi az adott feladatot, hagyjuk őt tevékenykedni és alkalmanként hibázni. Bízzunk abban, hogy magától is észreveszi a tévedését. Így meg tudjuk állapítani, hogy mire képes a gyermekünk, és mikor igényel segítséget. Amennyiben nehezebben megy a feladat, először szóban segítsük, ha esetleg ez kevés, akkor utána mutassuk meg neki újra.

Ha észrevesszük, hogy már fárad vagy elunja a feladatot, kínáljunk fel neki egy másikat. Amennyiben úgy tűnik, hogy aktuálisan semmi iránt nem érdeklődik, akkor bátran válasszunk másik időpontot, és engedjük el játszani.