admin

Bizonyára láttak már lábujjhegyen sétáló gyermeket, és olyannal is egyre gyakrabban találkozhatunk, aki nagyon válogatós az ételekkel kapcsolatban.

Vizsgáljuk meg:

• Mi állhat ennek a tünetegyüttesnek a hátterében?
• Milyen tipikus tünetekkel találkozhatunk?
• Milyen következményei lehetnek a gyermek jövőjére tekintve?
• Milyen összefüggés látható a szenzorosság és az autizmus között?
• Milyen megoldásokat, fejlesztési lehetőségeket kereshetünk, találhatunk, ha a szülők sejtése beigazolódik?

Mi állhat ennek a tünetegyüttesnek a hátterében?

Gyakran küldik orthopédiára a lábujjhegyen sétáló gyermeket, ahol esetlegesen semmi kórosat nem találnak, vagy a válogatós esetében megbélyegzik a szülőt, hogy nem neveli elég következetesen a gyermekét, azért táplálkozik ennyire szelektíven.

Pedig mindkét, elég gyakori eset mögött állhat az úgynevezett szenzorosság, azaz szenzoros feldolgozási zavar (SPD).

Amikor gyermekünk fejlődését figyeljük, hajlamosak vagyunk elsősorban a mérföldkövekre koncentrálni: mikor kezd el járni, mikor mondja ki az első szavakat. Ezek a látható, kézzelfogható eredmények azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Alattuk egy rendkívül komplex, alig érzékelhető folyamat zajlik: az, hogy az idegrendszer hogyan dolgozza fel a külvilágból érkező információk áradatát. Ez a folyamat a szenzoros feldolgozás, és ha ebben zavar keletkezik, az mélyen befolyásolhatja a gyermek viselkedését, tanulási képességét és érzelmi stabilitását.

Sok szülő gondolja ilyenkor, hogy gyermeke egyszerűen csak „hisztis”, „túl érzékeny”, vagy „rossz a természete”, amikor a valóságban egy idegrendszeri kihívással küzd. Az SPD, azaz a szenzoros feldolgozási zavar nem egy választott viselkedésforma, hanem az agy azon képességének nehézsége, amikoris probléma jelentkezik abban, hogy hatékonyan fogadja, értelmezze és válaszoljon a környezetből érkező érzékszervi ingerekre.

Egy egészséges idegrendszer automatikusan kiválasztja a lényeges információt (például a barátunk hangját egy zsúfolt étteremben), és háttérbe szorítja a zajokat, érintéseket, illatokat, fényeket stb. Az SPD-vel küzdő gyermek számára ez a szűrés hiányzik vagy hibásan működik. Minden bejövő inger egyformán hangos, egyformán fontos lehet, ami elképesztő mértékű túlterheléshez vezet.

A nehézség számos formában jelentkezhet, attól függően, hogy melyik érzékszerv (ek) érintett, és hogy a gyermek túlreagálja, alulreagálja, vagy éppen folyamatosan keresi az ingereket, és emiatt a gyermek világa kaotikusnak, ijesztőnek vagy éppen ingerszegénynek tűnik. A tudatos szülői figyelem kulcsfontosságú, hiszen a korai felismerés és a megfelelő terápia jelentősen javíthatja a gyermek életminőségét.

Az okok:
A probléma egy veleszületett idegrendszeri sajátosság, nem a „rossz nevelés” miatt alakul ki. Természetesen a környezeti tényezők enyhíthetik vagy fokozhatják a tüneteket.

Területek:

A nyolc érzékszerv: A láthatatlan alapok

Általában öt érzékszervről beszélünk (látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás). Az SPD megértéséhez azonban elengedhetetlen, hogy megismerjük a „belső” érzékeket is, amelyek a testhelyzetről és mozgásról, belső érzékekről adnak információt. Ezek a rendszerek a fejlődés alapkövei, és gyakran ezek zavara okozza a leglátványosabb tüneteket.

Egyensúly és mozgás – a vesztibuláris rendszer

Ez a rendszer a belső fülben található, és a fej mozgásáról, a gravitációról és az egyensúlyról ad információt. Ez felelős azért, hogy tudjuk, merre van a fel és a le, és segít a testtartás szabályozásában. A vesztibuláris rendszer zavara esetén a gyermek vagy retteg a mozgástól, vagy éppen sosem elég neki. (ADHD-snak tűnik, de itt más a kiindulási ok)

A testtudat – propriocepció

A mélyérzékelés, vagyis a propriocepció az izmokban és ízületekben található receptorok által továbbított információ. Ez segít az agynak abban, hogy tudja, hol van a testünk az térben, anélkül, hogy látnunk kellene. Ez a rendszer felelős a motoros tervezésért, az erősség szabályozásáért (például, milyen erősen szorítunk egy ceruzát) és a testtudatért. Ha ez zavart szenved, a gyermek ügyetlennek tűnhet.

De itt van példának az oly gyakran emlegetett lábujjhegyen járás esete is. Kialakulhat azért, mert a gyermek nehezen viseli a talpán az érintést, a különböző texturákat, egyenetlenségeket (ez a tapintás túlműködése), de kialakulhat azért is, mert lábujjhegyen járáskor nagyobb nyomás nehezedik a lábujj és a boka ízületre, és a gyermek esetleg csak így érzékel megfelelően, így jut elég inger az agyba a saját testtudat kialakulásához (ez a testérzékelés alulműködése.)

A belső állapot – interocepció

Az interocepció a legújabban felismert érzékszerv, amely a test belső állapotáról tájékoztat: pl. éhség, szomjúság, fájdalom, fázás, kimelegedés. Az interocepciós zavarok miatt a gyermek nehezen azonosítja és kezeli saját érzelmeit és fizikai szükségleteit. Például, csak akkor jelzi, hogy pisilnie kell, amikor már majdnem késő.

Milyen tipikus tünetekkel találkozhatunk?

Az ingerekre adott három kóros válaszadási lehetőség

1. Túlérzékenység vagy másnéven szenzoros védekezés (szenzoros túlreagálás)

A túlérzékeny gyermekek idegrendszere túlzottan erősnek érzékeli a normális ingereket. Számukra egy enyhe érintés fájdalmas lehet, egy átlagos hangerő pedig fülsiketítő. Ez a jelenség a taktilis védekezés esetén különösen látványos. A gyermek menekül az ingerek elől, és gyakran erős, a külső szemlélő számára teljesen érthetetlen reakcióval válaszol.

A túlérzékenység kritikus tünetei

• Taktilis (érintési) túlérzékenység: Elutasítja bizonyos ruhák viselését (például a gyapjút vagy a címkéket), ellenáll a hajmosásnak, körömvágásnak. Nem szereti, ha koszos, maszatos a keze. Kerüli a csoportos játékot, ahol véletlenül hozzáérhetnek. Az ilyen nehézséggel küzdő gyermekeket gyakran gondolják autistának, mert kerüli más gyermekekkel a kapcsolatot. Csak itt az ok más.
• Auditív (hallási) túlérzékenység: Kisebb zajoktól is megriad (porszívó, kézszárító, kutya ugatás), befogja a fülét. Nehezen koncentrál zajos környezetben, mert minden hang egyformán erős.
• Orális (száj körüli) túlérzékenység: Extrém válogatósság, csak nagyon kevés ételt hajlandó megenni (gyakran csak a száraz, ropogós ételeket). Utálja a fogmosást.
• Szagokra adott túlérzékenységi reakciók: nem bírja az erős parfümöket, ételszagokat, fűszereket, de akár az étel intenzív színének a látványát is elutasítja. Általában semleges színű, ízű, szagú táplálékot hajlandó csak fogyasztani, pl. üres kenyér, tészta, péksütemény… (ez az úgynevezett bézs étrend)
• Vesztibuláris túlérzékenység: Fél a magasságtól, a hintázástól, a forgástól. Szorong, ha a lába nem éri a földet (pl. etetőszékben).
• Vizuális túlérzékenység: Érzékeny a fényre, zavarja a neonfény vagy a túlzsúfolt helyszín, látvány.

Az ilyen gyermekek gyakran szorongóak, visszahúzódóak, és hirtelen, látszólag ok nélküli dühkitöréseik vannak. A düh valójában a túlterhelésből fakadó pánikreakció, ahol a gyermek megpróbálja visszaszerezni az irányítást a világ felett. Ez a folyamatos stressz komolyan kimeríti az idegrendszert.

2. Alulérzékenység (szenzoros alulreagálás)

Az alulérzékeny gyermekek idegrendszere nem regisztrálja megfelelően az ingereket. Ahhoz, hogy egyáltalán érezzenek valamit, sokkal erősebb bemenetre van szükségük, mint társaiknak. Emiatt gyakran tűnnek passzívnak, lassúnak, vagy mintha „álomvilágban élnének”.

Az alulérzékenység kritikus tünetei

• Magas fájdalomküszöb: Nem vesz észre kisebb sérüléseket, nem jelzi, ha fázik vagy éhes.
• Látens reakciók: Lassan reagál, ha megszólítják. Úgy tűnik, mintha nem hallana.
• Taktilis alulreagálás: Nem veszi észre, ha koszos vagy ha folyik az orra. Keresi az erős nyomást és az öleléseket, de nem a gyengédet.
• Vesztibuláris alulreagálás: Nem szédül el, még hosszas forgás után sem.

Ezek a gyerekek gyakran keverednek balesetekbe, mert nem érzékelik testük határait és a környezeti veszélyeket. A szülőknek rendkívül ébernek kell lenniük, mert a gyermekük nem fogja jelezni, ha baj van.

3. Szenzoros keresés (vágy a stimulációra)

A szenzoros keresők aktívan és intenzíven keresik az érzékszervi bemenetet. Gyakran összetévesztik őket ADHD-s vagy hiperaktív gyerekekkel, de a motiváció más. Ők azért keresik az ingereket, mert az agyuknak szüksége van rá a megfelelő idegrendszeri működéshez. Számukra a mozgás, a hang, az érintés nem zavaró, hanem létfontosságú.

A szenzoros keresés tipikus jelei

A szenzoros kereső gyermek nem tud nyugton maradni. Állandó mozgásban van, felmászik mindenhová, ugrik, fut, hintázik, és nem szédül el. Szereti a nagy zűrzavart és a hangos zajokat.

Ez a gyermek folyamatosan ütközik, döngöl, rágcsál tárgyakat, szorosan ölel, vagy túl erősen fogja a ceruzát. Az izmaira nehezedő nyomás segít neki „érezni” önmagát és megnyugtatja az idegrendszerét. Ha nem kapja meg a szükséges bemenetet, szétesetté, frusztrálttá válhat.

Kép: magnific

Gyakori szenzoros tünetek

Csecsemőkorban a már előző, autizmusról szóló cikkemben említett irritábilis, azaz nehezen megnyugtatható, sírós, hasfájós, etetési vagy altatási nehézségekkel küzdő babáknál gyakran a későbbiekben is felfedezhetünk szenzoros tüneteket.

Érdemes a későbbiekben odafigyelni a túl nyugodt, aluszékony, éhségüket, diszkonfortérzetüket nem jelző gyermekekre is.

Milyen következményei lehetnek a gyermek jövőjére tekintve?

Ezek a zavarok a későbbiekben leginkább a finommotoros és a kognitív készségeket érintik:

• alak-háttér felismerési probléma.
• síkban, térben, saját testen való tájékozódási nehézség
• zajos környezetben a beszédértés, a hang irányának felismerése
• tapintás alapján tárgyak felismerése
• fényérzékenység
• ügyetlenség eszközhasználatban, pl. olló, ceruza
• dispraxia, azaz nehézség egy tevékenység megtervezésében, pl. egy ruhadarab felvétele, cipőkötés, gombolás
• egyensúly problémák: lépcsőn nehezen tanul meg járni, nem szeret hintázni, vagy ellenkezőleg, félelemérzet nélküli motoros nyugtalanság
• válogatósság az étkezésnél állag, íz, szín szerint
• érintéstól való félelem, vagy épp erőteljes testi kontaktus,
• saját test észlelés problémája: éhség, szomjúság, fájdalom, testhelyzet eltérő érzékelése
• nehezen viseli a hajmosást, körömvágást
• nem szereti, ha maszatos, ragacsos lesz a keze, vizes, foltos lesz a ruhája
• válogatós a ruhadarabok tekintetében: szín, anyag, szűkösség alapján. Nehezen térnek át évszakváltáskor a rövidebb, hosszabb ruházatra, mert más érzést okoz a bőrön
• és számtalan – lehet, hogy nem annyira gyakori – de mégis az idegrendszer eltérő ingerfeldogozásából adódó nehézség.

Amikor ezek az ingerek a gyermek számára elviselhetetlenné válnak, a túlterhelés miatt gyakran következik be összeomlás (meltdown), ami a környezet számára kontrollálatlan hisztinek tűnik.
Ez nem nevelési hiba!

Milyen összefüggés látható a szenzorosság és az autizmus között?

Szinte minden autizmusban érintett gyermeknek vannak szenzoros tünetei. Viszont nem minden szenzoros gyermek található meg az autizmus spektrumon.

A perdöntő, hogy míg csak szenzoros – de a nehézsége okán akár szociális helyzeteket is kerülő – gyermek képes kölcsönösséget igénylő szociális és kommunikációs helyzetekben jól teljesíteni, addig az autizmus spektrumon lévő gyermekeknek – akár kevesebb/enyhébb szenzoros tünet mellett is – nehézséget okoznak a kölcsönösséget megkívánó szituációk.

Milyen megoldások fejlesztési lehetőségeket kereshetünk, találhatunk, ha a szülők sejtése beigazolódik?

Bár szülőként, nevelőként, pedagógusként sokat tudunk tenni érte, hogy a gyermek elkerülje, vagy kevésbé intenzíven élje meg ezeket a kiborulásokat.

Fontos, hogy ha ilyen, vagy ehhez hasonló tüneteket tapasztal gyermekén, akkor forduljon bizalommal a témában jártas szakemberhez. A szakember segítségével tudja a család otthon, esetleg az intézményben, ahová a gyermek jár, kialakítani azt a protetikus, a gyermek igényeihez igazodó környezetet, amelyben biztonságban érzi magát.

Ez a szenzoros diéta, amely egy személyre szabott tevékenységprogram. Célja, hogy a nap folyamán rendszeres időközönként biztosítsa a gyermek számára a szükséges érzékszervi bemenetet, megelőzve ezzel a túlterhelést vagy az ingerek keresését.

Egy szenzoros kereső gyermeknek pl. ez jelentheti, hogy minden órában kap egy „propriocepciós szünetet”: ugrálás, nehéz tárgyak cipelése, vagy szoros ölelés. Egy túlérzékeny gyermek számára a diéta magában foglalhatja az erős illatok kerülését, a fülvédő használatát bizonyos helyzetekben, és a nyugodt, strukturált környezet biztosítását. A szenzoros diéta alkalmazása segít fenntartani a gyermek idegrendszeri egyensúlyát a nap folyamán. Ez igaz az autizmusban érintett gyermekeknél egyaránt.

Ha gyermeke viselkedését, reakcióit, szokásait figyelve felmerül Önben, hogy szenzoros tüneteket vél felfedezni a gyermekénél, ajánlani tudom állami, térítésmentes kivizsgálást és fejlesztést egyaránt végző Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat szakembereit. Természetesen a magán fejlesztőhelyeken is találhatunk megfelelő segítséget. Szenzoros feldolgozási zavar esetén javasolt terápiák: Ayres terápia, TSMT, Stephens-Sarlós program. Étkezési probléma esetén több gyermekkórház is működtet evésambulanciát, de több magánrendelés is segítséget tud nyújtani a témában.

Farkas Kata gyógypedagógus, konduktor
Rákosmenti Egyesített Bölcsődék

Kedves Szülők!

Bár az elmúlt évben megjelenő, a kisgyermekek fejlődését bemutató cikksorozatomban minden korosztálynál megemlítettem azokat a figyelmeztető jeleket, amelyek szenzorosság (szenzoros feldolgozási zavar) avagy az autizmus fennállására utalhatnak, mégis arra jutottam – a probléma gyakoriságára tekintettel, – hogy egy külön két etapból álló írásban szeretném összefoglalni, mik lehetnek az autizmus és a szenzorosság tünetei, amelyek sok ember fejében időnként összekeverednek. (Nem véletlenül, hiszen a két nehézség tünetei sok tekintetben hasonlíthat egymáshoz, különösen kisgyermekkorban.)

Talán mindannyian emlékszünk biológiaoktatásunk hajnalán, tanárunk alaposan az emlékezetünkbe véste a: „Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár” esetét.

Ennek mintájára a jobban érthetőség kedvéért, talán úgy tudnám szemléltetni az autizmus és a szenzorosság kapcsolatát, hogy szinte minden autizmussal érintett gyermeknél találkozhatunk szenzoros feldolgozási zavarral, de nem minden szenzoros gyermek autizmusban érintett.

A mostani cikkemben az autizmus jellemzőit, tüneteit járjuk körbe csecsemő és a kisgyermekkorban megjelenő viselkedésmintázatok alapján, kihangsúlyozva a minél korábbi életkorban megkezdett fejlesztés fontosságát.

Kép: Magnific

Mit jelent az autizmus és mikor kezdődnek a tünetek?

Az autizmus spektrumzavar (ASD) egy neurológiai fejlődési rendellenesség, amely az érintettek szociális, kommunikációs és viselkedési készségeit eltérő módon befolyásolja. A spektrumzavar kifejezés arra utal, hogy az autizmus nagyon változatos formákban jelentkezhet – míg egyes gyermekeknél enyhébb nehézségek mutatkoznak a társas interakciók terén, másoknál súlyosabb kommunikációs és érzékelési (szenzoros) problémák is felléphetnek.

Milyen életkorban figyelhetők meg az első jelek?

Az autizmus tünetei már csecsemőkorban megfigyelhetők, azonban mivel a fejlődés minden gyermeknél eltérő ütemben zajlik, az első gyanús jelek gyakran csak 12-24 hónapos kor között válnak nyilvánvalóvá.

Kép: Pixabay

Korai figyelmeztető jelek 0-12 hónapos korban

Bár az első dolog, amit megemlítenék nem tipikusan autizmusra utaló jel, mégis beszélnék róla, mert gyakran látunk a későbbiekben összefüggést az autizmus és főként a szenzorosság megjelenésében. Ez pedig a nehezen megnyugtathatóság, másnéven az irritábilis csecsemő szindróma. (jellemzői: a sírósság, ingerlékenység, kólika, az alvás- ébrenlét peridósainak összevisszasága, táplálási-, gyarapodási elégtelenség).

A szemkontaktus és mimikai reakciók hiánya az egyik leggyakoribb figyelmeztető jel. Egy egészséges csecsemő már néhány hónapos korában figyel a szülői arcokra, visszamosolyog, és aktívan reagál a mimikai ingerekre. Ha egy baba ritkán néz mások szemébe, nem követi tekintetével a mozgásokat, és arcjátéka kevésbé kifejező, érdemes fokozottan figyelni a kommunikációs fejlődésére. (Ilyen esetben mindig célszerű látásvizsgálatot is végeztetni.)

A saját nevére adott reakció és a hangokra való figyelem hiánya szintén gyanúra adhat okot. A legtöbb csecsemő már 6 hónapos kora körül figyel a saját nevére, 9 hónaposan pedig aktívan fordul a megszólítás irányába. Azok a babák, akik autizmus spektrumzavarral élnek, gyakran nem mutatnak érdeklődést a hívó hangok vagy a környezeti zajok iránt, mintha nem is hallanák azokat.

A gagyogás és kommunikációs próbálkozások elmaradása egy másik korai figyelmeztető jel. A csecsemők természetüknél fogva próbálnak kapcsolatot teremteni a környezetükkel, kezdetben hangokkal, majd a gagyogás különböző formáival. Ha egy baba 6-9 hónaposan nem kezd el gagyogni, kevés hangot ad ki, vagy nem mutat érdeklődést a beszéd iránt, az eltérő fejlődési mintázatra utalhat. (Egy hallásvizsgálat ilyen esetekben segíthet a probléma gyökerének megtalálásában, különválasztásában.)

Az érdektelenség a társas helyzetek iránt szintén jellemző lehet. Az autizmus spektrumzavarban érintett csecsemők gyakran kevésbé vesznek részt a szociális interakciókban, nem keresik a testi kontaktust, és nem reagálnak ugyanúgy a szülői ölelésre vagy a játékos helyzetekre, mint kortársaik.

A merev, ismétlődő mozgások vagy szokatlan testtartások is utalhatnak az idegrendszeri fejlődés eltéréseire. Ide tartozhat a kézujjak ismétlődő mozgatása, a test előre-hátra ringatása vagy a karok merev tartása. Ezek a mozgásformák gyakran önmegnyugtató funkciót töltenek be, és már egészen kis korban megjelenhetnek.

Kép: Magnific

Tünetek 1-2 éves korban

Az autizmus spektrumzavar tünetei egyénenként eltérőek lehetnek, azonban 1-2 éves kor között már egyértelműbb jelek mutatkozhatnak, amelyek a társas interakció, a kommunikáció és a viselkedés sajátos mintázataiban figyelhetők meg. Ebben az időszakban a legtöbb kisgyermek egyre aktívabbá válik a környezetével való kapcsolatteremtésben, utánozza a felnőtteket, gesztikulál, és kezdi használni az első szavait. Az autizmusban érintett gyermekek esetében ezek a fejlődési mérföldkövek elmaradhatnak vagy eltérően alakulhatnak.

A mutogatás, gesztikuláció és társas interakció hiánya az egyik legfontosabb figyelmeztető jel. Egy neurotipikus, azaz egy átlagos fejlődésű gyermek már 12 hónapos korától mutogatni kezd tárgyakra, hogy felhívja rájuk a figyelmet, vagy segítséget kérjen. Ha egy kisgyermek nem mutat érdeklődést mások reakciói iránt, ritkán használ gesztusokat (például integetést, tapsolást) vagy egyáltalán nem mutogat, az a társas kommunikáció eltérésére utalhat.

A felnőttek vagy kortársak utánzásának hiánya szintén korai figyelmeztető jel lehet. Ebben az életkorban a gyermekek természetesen kezdik el utánozni a környezetükben látott viselkedéseket – például játszanak főzőcskézést, telefonálást vagy házimunkát utánoznak. Az autizmusban érintett gyermekek azonban gyakran nem vesznek részt ezekben a játékokban, és nehezebben olvassák le mások cselekedeteit, érzelmi állapotát.

A késlekedő beszédfejlődés vagy teljes beszédhiány is gyakori tünet. Míg a legtöbb kisgyermek 18 hónapos koráig kimond néhány szót, majd folyamatosan bővíti a szókincsét, az autizmus spektrumzavarban érintett gyermekeknél ez a fejlődés késlekedhet. Előfordulhat, hogy egyáltalán nem használnak szavakat, vagy ha igen, azokat nem megfelelő módon alkalmazzák (például echolália formájában, azaz visszhangszerű ismétléssel). Emellett jellemző lehet, hogy a gyermek nem próbál kommunikálni másokkal, nem keres szemkontaktust beszéd közben, vagy nem használ nonverbális jeleket a mondanivalója kifejezésére.

A ragaszkodás a rutinhoz és az ismétlődő viselkedésformák szintén figyelmeztető jel lehet. Az autizmussal élő gyermekek gyakran szorongással reagálnak a változásokra, és mereven ragaszkodnak egy megszokott napi rutin betartásához. Emellett megfigyelhető náluk bizonyos ismétlődő viselkedés, például tárgyak sorba rendezése, folyamatos pörgetése, egy adott mozdulat ismételgetése (pl. kézlengetés, ujjak mozgatása). Ezek a viselkedések önnyugtató funkciót tölthetnek be, és segíthetnek a gyermeknek a túlzottan intenzív (vagy akár számukra túlzottan kevés) ingerek feldolgozásában.

És bár, mint említettem, nem feltétlenül jár együtt az autizmussal, de gyakran előfordulhatnak szenzoros tünetek is viselkedésben. Ez kialakulhat a fényérzékelésben, hallásban, bőrérzékelésben, egyensúlyi helyzetek érzékelésben, ízlelésben, szaglásban egyaránt. Ezt alul- vagy túlműködés formájában is megtapasztalhatjuk, azaz a gyermek lehet ingerkereső, vagy ingerkerülő. Ezek jellemzőit következő cikkemben részletesen kifejtem.

Bár az itt felsorolt tünetek önmagukban nem jelentik biztosan az autizmus fennállását, mégis hangsúlyoznám, hogy az eltérő fejlődési mintázatok időben történő felismerése kulcsfontosságú, hiszen segíthet abban, hogy a gyermek mielőbb megkapja a számára megfelelő fejlesztést. Ha a felsorolt tünetek közül több is fennáll, érdemes mielőbb szakemberhez fordulni, akik segítenek az autizmus korai felismerésében és a gyermek egyéni igényeire szabott fejlesztési lehetőségek megismerésében.

Kép: Magnific

A következő írásomat a szenzoros ingerfeldolgozási zavar témájának szentelem majd.

Bővebb információért ajánlom felkeresni az Autizmus Alapítvány honlapját.

www.autizmus.hu

10. rész – 2,5 évestől 3 éves korig – Én, én és harmadszor is én!

Észlelési folyamatok (látás, hallás)

Képes az egyszerű alakok egymástó való megkülönböztetésére. Egy-egy jelenséget csak néhány kiemelkedő részletének segítségével ragad meg. A tárgyakat inkább cselekvések útján igyekszik felfedezni, mintsem módszeresen letapogatni. Felismeri és megnevezi a környezet jellegzetes hangjait (harangzúgás, autók zaja, harangzúgás, dobbantás…).

Problémára utalhat, ha:

• 3 évesen gyermekünk az egyszerűbb formabedobót, kirakót még mindig csak próba- szerencse alapon próbálja megoldani.
• nem figyel föl a környezet zajaira. Ilyenkor próbáljuk figyelmét odairányítani, ha így is nehézséget jelent, forduljunk fül-orr-gégész szakorvoshoz.

Gondolkodás

Látásmódja, gondolkodása és emlékezete is egocentrikus, énközpontú. Általában a tárgyak látható tulajdonságaira összpontosít. Egy tárgy jellemző részletéből kitalálja, milyen tárgyról van szó. Egyszerre egy szempont alapján képes tárgyakat válogatni. Ismeretei kis szigeteket alkotnak. Ezek között kapcsolat nincs, összefüggéseket még nehezen talál.

Jelezzük szakembernek, ha gondolkodásában, viselkedésében rugalmatlanságot észlelünk.

Kommunikációs és nyelvi képességek

Képes tíz-tizenöt perces történetet végighallgatni. Bonyolultabb, összetett mondatokat is megért. Érti a helyre vonatkozó névutókat, toldalékokat.700-900 szót használ (aktív szókincs), ennél jóval többet ismer (passzív szókincs). Három-négyszavas szószerkezeteket használ. Használ néhány grammatikai elemet (tárgyrag, személyes névmás, birtokjel stb.), de ezeket még nem mindig helyesen alkalmazza. Képes kérdezni (pl.: Mikor?, Milyen?, Miért?). Kiejtése nagyrészt érthető.

Ha szókincse nem gyarapszik, esetleg csökken, ha beszéde nagyon orrhangzós, artikulációjának renyhesége miatt nehezen érthető, esetleg rövidebb, egyszerűbb szavakban is előfordul a hangok sorrendjének hibája, forduljon gyermekével fejlesztő szakemberhez.

Szocializáció, énfejlődés

Biztosan használja az „én” szót önmagára, és egyes szám első személyben beszél önmagáról. Általában függetlenedni képes az édesanyjától. A felnőtt figyelmét elfogadható módon képes magára irányítani. Kifejezi vonzalmát és ellenérzéseit. Képes szerepjátékot játszani. Képes megosztani játékait. Ha nem tud valamit egyedül megoldani, nemcsak gesztusokkal, hanem szóban is segítséget kér a felnőttől.

Ha kívánságait, érzelmeit, sikerét nem tudja másokkal megosztani, ha még mindig csak 3. személyben beszél önmagáról illetve beszélgetőpartnerével, jelezze a problémát gyerekorvosának, védőnőjének.

Önkiszolgálás

Kialakul a nappali és éjszakai szobatisztaság. Önállóan, kevés maszatolással eszik kanállal. Segítséggel használja a zsebkendőt, kifújja az orrát. Teljesen önállóan levetkőzik, kis segítséggel felöltözik.

Nagyon nagy különbségek lehetnek e tekintetben a gyerekek között, de kérjünk segítséget, ha a gyermekben nem érezzük a szándékot sem az önállósodásra. Ha nem is próbálkozik, vagy ellenáll.

Nagymozgás

Rövid ideig (1-2 mp) meg tud állni egy lábon. Lépcsőn váltott lábbal jár fel-le. 30 cm magasról páros lábbal leugrik. Képes felfelé és előrefelé ugrani. Mászókára egyedül felmászik, keskeny pallón végigmegy. Futás közben gyorsan és élesen bekanyarodik, hirtelen megáll. Képes triciklit hajtani pedállal.

Kérjünk segítséget, ha úgy érezzük, gyermekünknek nincs félelemérzete, gyakran veszélybe, veszélyes helyzetekbe sodorja magát. és abban az esetben is, ha nagymozgásos helyzetekben bizonytalanságot, félelmet, egyensúlyozási nehézséget tapasztalunk nála. (mászóka, tömeg…)