Az autizmus spektrumzavar tünetei egyénenként eltérőek lehetnek, azonban 1-2 éves kor között már egyértelműbb jelek mutatkozhatnak, amelyek a társas interakció, a kommunikáció és a viselkedés sajátos mintázataiban figyelhetők meg. Ebben az időszakban a legtöbb kisgyermek egyre aktívabbá válik a környezetével való kapcsolatteremtésben, utánozza a felnőtteket, gesztikulál, és kezdi használni az első szavait. Az autizmusban érintett gyermekek esetében ezek a fejlődési mérföldkövek elmaradhatnak vagy eltérően alakulhatnak.
A mutogatás, gesztikuláció és társas interakció hiánya az egyik legfontosabb figyelmeztető jel. Egy neurotipikus, azaz egy átlagos fejlődésű gyermek már 12 hónapos korától mutogatni kezd tárgyakra, hogy felhívja rájuk a figyelmet, vagy segítséget kérjen. Ha egy kisgyermek nem mutat érdeklődést mások reakciói iránt, ritkán használ gesztusokat (például integetést, tapsolást) vagy egyáltalán nem mutogat, az a társas kommunikáció eltérésére utalhat.
A felnőttek vagy kortársak utánzásának hiánya szintén korai figyelmeztető jel lehet. Ebben az életkorban a gyermekek természetesen kezdik el utánozni a környezetükben látott viselkedéseket – például játszanak főzőcskézést, telefonálást vagy házimunkát utánoznak. Az autizmusban érintett gyermekek azonban gyakran nem vesznek részt ezekben a játékokban, és nehezebben olvassák le mások cselekedeteit, érzelmi állapotát.
A késlekedő beszédfejlődés vagy teljes beszédhiány is gyakori tünet. Míg a legtöbb kisgyermek 18 hónapos koráig kimond néhány szót, majd folyamatosan bővíti a szókincsét, az autizmus spektrumzavarban érintett gyermekeknél ez a fejlődés késlekedhet. Előfordulhat, hogy egyáltalán nem használnak szavakat, vagy ha igen, azokat nem megfelelő módon alkalmazzák (például echolália formájában, azaz visszhangszerű ismétléssel). Emellett jellemző lehet, hogy a gyermek nem próbál kommunikálni másokkal, nem keres szemkontaktust beszéd közben, vagy nem használ nonverbális jeleket a mondanivalója kifejezésére.
A ragaszkodás a rutinhoz és az ismétlődő viselkedésformák szintén figyelmeztető jel lehet. Az autizmussal élő gyermekek gyakran szorongással reagálnak a változásokra, és mereven ragaszkodnak egy megszokott napi rutin betartásához. Emellett megfigyelhető náluk bizonyos ismétlődő viselkedés, például tárgyak sorba rendezése, folyamatos pörgetése, egy adott mozdulat ismételgetése (pl. kézlengetés, ujjak mozgatása). Ezek a viselkedések önnyugtató funkciót tölthetnek be, és segíthetnek a gyermeknek a túlzottan intenzív (vagy akár számukra túlzottan kevés) ingerek feldolgozásában.
És bár, mint említettem, nem feltétlenül jár együtt az autizmussal, de gyakran előfordulhatnak szenzoros tünetek is viselkedésben. Ez kialakulhat a fényérzékelésben, hallásban, bőrérzékelésben, egyensúlyi helyzetek érzékelésben, ízlelésben, szaglásban egyaránt. Ezt alul- vagy túlműködés formájában is megtapasztalhatjuk, azaz a gyermek lehet ingerkereső, vagy ingerkerülő. Ezek jellemzőit következő cikkemben részletesen kifejtem.
Bár az itt felsorolt tünetek önmagukban nem jelentik biztosan az autizmus fennállását, mégis hangsúlyoznám, hogy az eltérő fejlődési mintázatok időben történő felismerése kulcsfontosságú, hiszen segíthet abban, hogy a gyermek mielőbb megkapja a számára megfelelő fejlesztést. Ha a felsorolt tünetek közül több is fennáll, érdemes mielőbb szakemberhez fordulni, akik segítenek az autizmus korai felismerésében és a gyermek egyéni igényeire szabott fejlesztési lehetőségek megismerésében.
