Novemberben az a jó, hogy rengeteg színes falevelet gyűjthetsz a kiránduláson, hogy kiakaszthatod a madáretetőket, hogy kipróbálhatod az új bakancsodat. Az is jó, hogy a hosszú estéken, játszhatsz buszozósat és biztosan belefér egy ráadás mese, vers vagy mondóka. Amikor pedig véget ér a hónap, csak párat alszunk és már is itt van a Mikulás. Meg tudod számolni az ujjaidon hányat kell aludni addig?
Mondóka ajánló – Kortárs mondóka
Kép: mora.hu
Lackfi János – J. Kovács Judit
Buszozós (részlet)
„Gurul az óvoda, döcög az iskola,
kanyarodás jooobbra,
zötyög a nagypapa, lohol a kiskutya,
tekeredés baaalra!
Uszoda, mosoda, palota, iroda!
Megáll a busz,
leszállni, (…)”
Ezt a mondókát ebből a kötetből választottuk: Lackfi János – J. Kovács Judit: Kerekítő százérintő: Mai mondókák, ölbeli játékok, 35. oldal, Móra Könyvkiadó, 2022
Vers ajánló – Klasszikus vers
Kép: mora.hu
Weöres Sándor
A LIBA PÉK (részlet)
„(…) Ma dühös a liba pék:
Csuda-sok a potyadék,
A perece nem elég,
Kenyere meg odaég.
Liba pék! Szegény liba pék!
Ha menyecske volnál,
Nem busulnál,
Három derék péklegényed
Fűtené a kemencédet,
Királyasszony volnál! (…)”
Ezt a verset ebből a kötetből választottuk: Weöres Sándor: Bóbita 25. oldal, Móra Könyvkiadó, 1997, 2000
Mese ajánló – Népmese
Kép: kolibri.hu
Mese a kezed öt ujjáról
Erdélyi szász népmese (részlet)
„Piki (a mutatóujj), Liki (a középső ujj), Csiki (a gyűrűsujj) és Miki (a kisujj) elmentek egyszer a mezőre, és fivérüket, Tokit (a hüvelykujjat) otthon hagyták. Hiába mondta nekik Toki, hogy ne induljanak el nélküle, mert még bajba keverednek, mégis megtették.
Piki így szólt:
– Én majd mutatom az utat.
Liki, mint valamennyiük között a legnagyobb, folytatta:
– Én majd előttetek állok, és irányítlak benneteket.
Csiki megtoldotta:
– Én viszem majd utánatok a kincseket.
A sort a kis Miki zárta ezekkel a szavakkal:
– Én meg majd az okos tanácsaimmal segítelek benneteket!
Így hát útra keltek: legelöl Piki, utána jött Liki, őt követte a gyűrűkkel borított Csiki, s leghátul ballagott a kis Miki. Rövid idő múlva egy vízpartra értek, de a hidat elsodorta az ár, ott álldogáltak hát jó ideig, és egyre várták, hogy a víz majd csak elfogy. Az azonban folyton-folyvást folyt, és egyáltalán nem látszott úgy, mintha ki akarna apadni.
Akkor a kis Miki így szólt Likihez:
– Eredj, te hosszújancsi, járkálj föl-alá a parton a gólyalábaiddal, és nézd meg, nem találsz-e gázlót vagy pallót, ami átvinne a folyón! Míg te ez után jársz, mi többiek megpróbálunk csónakot építeni.
Azzal a három kicsi elindult csónaknak való fát keresni. Szerencsére találtak egy nagy diót. – Ha legalább fel tudnánk nyitni – mondta a kis Miki–, akkor nyomban készen is lenne a csónak! Erre aztán Piki és Csiki kétfelől megmarkolták a diót, és lám, amikor összeszedték minden erejüket, húzták, ráncigálták, a dió egyszerre csak felpattant. Nyomban fogták az egyik fél dióhéjat, jól kivájták, és levitték a folyóhoz.
Eközben visszajött Liki is, mondván:
– Semerre sincs sem gázló, sem lúd!
– Most már nincs is rá szükség! – mondta a kis Miki.(…)”
Ezt a mesét ebből a kötetből választottuk: Itt vagyok, ragyogok! Bajzáth Mária válogatása 15. oldal, Kolibri Kiadó, 2019.
Kép: pixabay
Nyomtatásban megjelenő ajánlónkat megtalálják a bölcsődék irodalmi polcain.
Válogatásunkat a Csibe Bölcsőde készítette sok szeretettel. Jó szórakozást, hasznos családi időtöltést kívánunk!
Vigyázzunk egymásra és a körülöttünk élőkre!
