Hűha…nem tudom, hogy fogja bírni…és én hogy fogom bírni?
Úristen, mihez fog kezdeni nélkülem?
És jól fognak odabenn bánni vele?
Biztos minden anyukában felmerült ilyen és hasonló kérdés, mikor arra került a sor, hogy gyermeke az első közösségbe, bölcsibe megy. Az aggodalom természetes, ne is gondoljuk, hogy nem az. Nekem sem volt egyszerű, sőt!
Egy háromgyerekes anyuka őszinte vallomása a bölcsödébe való beszoktatásról.
Összefoglalva a lényeg annyi, hogy mindhárom gyermekem bölcsibe járt és egy percig sem bántam meg!
A bölcsődei felvételt követően, beszélgettünk róla mindig egy kicsit. Mi leginkább elalvás előtt beszéltük meg a nap dolgait, kivel mi történt aznap és mi lesz holnap. Tudod, hogy anya vissza szeretne menni dolgozni?
Mikor elérkezett a beszoktatás napja, a gyerek „mindent tudott”, hogy milyen szuper lesz neki, nekem meg görcs volt a gyomromban… jó lesz, jó lesz, mondtam magamban… és nyilván ő ebből semmit nem is érzékelhetett.
Kép:pixabay
“Nem szabad, hogy lelkiismeretfurdalásunk legyen, ez az ő kis munkahelye, ahová naponta be kell majd járni, ugyanúgy , mint nekünk.”
És tényleg szuper volt. A kisgyermeknevelők és a dajka néni is teljes odafigyeléssel bántak vele. Mivel egyszerre csak egy-egy gyermek szokik be, így meg tudják neki adni azt a figyelmet, amit sehol máshol a későbbiekben nem fog megkapni. Már az első nap után a gyomorgörcsöm enyhült és mivel láttam, hogy a gyermekem is napról-napra felszabadultabban érzi magát, teljesen megnyugodtam. A második hét után, mikor otthagytam már egyedül, ugyan pár csepp könny még volt, de tudtam, hogy jó kezekben van. Nem szabad, hogy lelkiismeretfurdalásunk legyen, ez az ő kis munkahelye, ahová naponta be kell majd járni, ugyanúgy, mint nekünk.
Persze minden gyerek más és igen, lesznek pityergések mindkét részről, de a legfontosabb, hogy tudjuk, hogy a kisgyermkenevelők értünk és a mi piciny gyermekeinkért vannak, és a nap végére mindig mosollyal fognak várni minket.
